Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

rási jogot nem engedélyezett, a felperest ennélfogva az átjárási jog nem illeti meg. Igaz ugyan, hogy hosszabb ideig eltűrte az átjárást az ingatlanon, a felperes átjárása folytán azonban őt különböző károk érték, ezért az eddig szívességből engedélyezett átjárást megtiltotta és a kaput lezárta. Az alperes ezzel a védekezésével a jogkérdést felvetette, a másodfokú bíróság ennélfogva ennek elbírálásától az említett elvi döntés értelmében nem zárkózhatott el, hanem ebben a kérdésben is állást kellett volna foglalnia. Az iratok között található adásvételi szerződés valóban nem biztosított semmiféle átjárási jogot a vevők részére, ilyen átjárásról a szerződésben egyáltalán említés sem történt. A szerződés 3. pontja értelmében viszont az eladó az eladott ingatlan per-, teher- és szolgalommentességéért „teljes szavatosságot" vállalt. Ezek szerint tehát a vevők saját magukat biztosították abban a vonatkozásban, hogy az alperestől megvásárolt ingatlanokat átjárási szolgalmi jog nem terheli. Amikor a felperes és társai a megvett ingatlanokra vonatkozó jogaikat ilyen céltudatosan körülírták, nem hivatkozhatnak kellő alappal arra, hogy abban a meggyőződésiben voltak, hogy az átjárás — idevonatkozó szerződéses kikötés nélkül is — meg fogja őket illetni az alperes ingatlanán. A másodfokú bíróságnak az az okfejtése tehát, amely a felperesnek a szerződés megkötésekori feltevésével kapcsolatos, téves és tarthatatlan. De nem fogadható el a másodfokú bíróságnak az az ítéleti érvelése sem, hogy amennyiben a 217. hrsz. birtokrészlet önállóan eladásra kerülne, ennek nem lesz bejárati útja. Egymás mellett levő ingatlanok esetében gyakran előfordul az, hogy útmenti fekvése csak az egyik ingatlannak van, és a többi ingatlan megközelítése az úttal határos ingatlanon keresztül történik. Ezen a helyzeten nem változtat az sem, ha a tulajdonos az úttal nem határos ingatlanát elidegeníti, mert ez az ingatlan továbbra is megközelíthető lesz, amit a tulajdonos a megmaradt ingatlanon keresztül lesz köteles biztosítani. Valamely ingatlanon való átjárási jognak a gyakorlása a tulajdonból folyó használati jogot erősen korlátozza. Ezért a Ptk. 164. §-ának (3) bekezdése értelmében a szomszédok csak akkor kötelesek földjeiken az átjárást tűrni, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal. Ez pedig azt jelenti, hogy a Ptk. 167. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes telkén való átjárás megszüntetésére kerülhetne sor még akkor is, ha ez a Ptk. 164. §-ának (1) bekezdése alapján illetné meg a felperest és tulajdonostársait. Nincs jelentősége a felperes részéről állított annak a megállapodásnak, amely szerint a felek, valamint a szomszédos tulajdonosok jogelődei még 1921-ben megállapodtak a 217. hrsz. ingatlannak a 214. hrsz. ingatlanon keresztül való megközelítésében. Ha keletkezett is ennek a megállapodásnak az alapján ilyen szolgalmi jog, az utóbb megszűnt azáltal, hogy a 214. és 217. hrsz. ingatlanok tulajdonjoga az alperes ke79