Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

gából származik a felperes. Az örökhagyó 1951. március 19-én kötött házasságot második feleségével, az alperessel. E második házasságából 1953. március 9-én született a perben nem álló leánygyermeke. A hagyatéki eljárás során a másodfokú bíróság az örökhagyó „szerzői jogait" teljes hatállyal törvényes öröklés jogcímén egymás között egyenlő arányban az örökhagyó két gyermekének adta át, az örökhagyó túlélő házastársának, az alperesnek özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. Az örökhagyó zeneszerző volt. A magyar nótái után halálát követően 1969. február 12-ig befolyt 21 172 Ft bruttó összegű szerzői jogdíjat a Szerzői Jogvédő Hivatal — a jövedelemadó és kezelési költség levonásával — az alperesnek utalta át. A felperes keresetében annak az elrendelését kérte, hogy az örökhagyó halála után esedékessé vált és a Szerzői Jogvédő Hivatal által kezelt szerzői jogdíjak 33,3 százaléka az ő részére folyósítassék, egyidejűleg azt is kérte, hogy a bíróság az alperes haszonélvezeti jogát a szerzői jogdíjak 66,7 százalékára korlátozza. A felperes utóbb a keresetét a per tárgyalása során módosította és elsősorban annak a megállapítását kérte, hogy az alperes haszonélvezeti joga kizárólag a jogdíjak kamatára terjed ki és ehhez képest az alperest arra kérte kötelezni, hogy az örökhagyó halála után esedékessé vált és az alperes által felvett jogdíjak 50 százalékát a gyámhatóságnál, 50 százalékát pedig az ügyvédi munkaközösségnél helyezze letétbe. Az alperes a kereset elutasítását kérte, az volt a védekezése, hogy a szerzői jogdíj nem tartozik a hagyaték állagába, hanem az az egyébként hagyaték tárgyát képező szerzői jog haszna, következésképpen a haszonélvező által elsajátítható. Az első fokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az Örökhagyónak a Szerzői Jogvédő Hivatalnál nyilvántartott szerzeményei után a halálát követően kifizetett szerzői jogdíjak felvételére az alperes mint haszonélvezeti örökös az özvegyi haszonélvezet fennállása alatt jogot tarthat. ítéletének indokolása szerint az volt az álláspontja, hogy a szerzői jogdíj a hagyaték tárgyát képező jog haszna, következésképpen a haszonélvező özvegy által gyakorolt szerzői jog anyagi eredménye, „gyümölcse". Ennélfogva a szerzői jogdíj nem tartozik a hagyaték állagához. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az első fokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az örökhagyónak a Szerzői Jogvédő Hivatalnál nyilvántartott szerzeményei után a halálát követően kifizetett szerzői jogdíjak fele része a felperest illeti, de a jogdíjak kamatainak a felvételére az özvegyi haszonélvezet fennállása alatt az alperes jogosult. A másodfokú bíróság közbenső ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az adott esetben az volt vitás a felek között, hogy az örökhagyó szerzeményeinek a nyilvános előadása után befolyt jogdíjak az örökhagyó szerzői jogának haszonélvezetére jogosult túlélő házastársát, az alperest vagy pedig az állagörökösöket illeti-e meg. Ennek az elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy vagyonjogi értelemben a szerzői jog hasznothajtó jogosítvány. A Ptk. 162. §-ának (1) 76