Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

fizetésére hajlandónak mutatkozott azzal a feltétellel, hogy az alperes az ingatlant a birtokába bocsátja. Az első fokú bíróság az alperes illetőségét 12 000 Ft megfizetése ellenében a felperes tulajdonába adta és kötelezte az alperest, hogy ennek az összegnek a felperes részéről történő letétbe helyezésétől számított 30 nap alatt az ingatlant adja a felperes birtokába. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében hivatkozott arra is, hogy a felperesnek már van egy lakóháza, így a perbeli ház tulajdonjogát a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet 4. §-ára tekintettel még a közös tulajdon megszüntetése jogcímén sem szerezheti meg. A másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben házas-ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséről és ezzel kapcsolatban arról van szó, hogy ennek tulajdonát a felperes megszerezheti-e. Tévedett tehát a megyei bíróság, amidőn az utóbbi kérdést az állampolgárok telektulajdonának egyes kérdéseiről szóló 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet alapján bírálta el, holott az állampolgárok lakás és üdülő (házas-ingatlan) tulajdona szerzésének kérdéseit a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet és az ennek végrehajtásáról szóló 26/1971. (X. 5.) ÉVM—IM sz. rendelet szabályozza. A 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet 4. §-ának (2) bekezdése szerint az a személy, aki lakástulajdonnal már rendelkezik, további lakástulajdont — öröklés kivételével — nem szerezhet. E korlátozás alól felmentés a 6. § szerint adható. Abban az esetben, ha a közös tulajdon megszüntetése során az egyik tulajdonostárs a másik tulajdoni illetőségét megegyezés vagy bírói ítélet alapján magához váltja, ennek tulajdonát megszerzi. A tulajdonszerzés szempontjából pedig közömbös, hogy annak mi a jogcíme és milyen eljárás során történik. A lényeg csupán az, hogy a szerző fél olyan dolognak vagy tulajdoni illetőségnek lesz a tulajdonosa, ami korábban nem az ő tulajdona volt. Téves tehát a megyei bíróságnak az az álláspontja is, hogy ez az eset nem vonható a rendeletben írt „megszerzés" fogalmi körébe. Az említett rendelet 7. §-ának (2) bekezdése értelmében a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó kérelmet csak akkor szabad teljesíteni, ha a szerző fél igazolja, hogy a) nem esik tulajdonszerzési korlátozás alá, illetőleg b) a korlátozás alól felmentést kapott. A rendelet 8. és a következő szakaszaiban szabályozott elidegenítési kötelezettség arra az esetre vonatkozik, amikor egy személy, illetőleg család tulajdonában a rendelet hatálybalépésekor egynél több lakás, illetve üdülő van; vagy ha ezek tulajdona a rendelet hatálybalépése után öröklés, házasságkötés, örökbefogadás vagy nagykorú gyermekeknek a szüleikkel való összeköltözése folytán haladja meg a 3. §-ban megállapított mértéket. Ez a szabályozás tehát nem ad alapot arra, hogy olyan személy, akinek lakástulajdona már van, a rendelet hatálybalépése után a felsorolásban nem szereplő valamely jogcímen további lakástulajdont szerezhessen azzal a feltétellel, hogy a korábbit a tu69