Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A perbeli lakóépület lakottsága miatt levont 52 836 Ft-ból az alpereseken kívüli tulajdonostársak 13/16 illetőségére 42 929 Ft esik. Ha a 11. r. alperes ennek 2/3-át, vagyis 28 620 Ft-ot tartoznék e tulajdonostársaknak megfizetni, ez azt jelentené, hogy nemcsak a kapott kártalanítást veszítené el, hanem még 5937 Ft-ot rá is kellene fizetnie. De téves az eljárt bíróságoknak az az álláspontja is, hogy a II. r- alperest a felperesi követelés 2lz részének megfizetésére kötelezték. A per adataiból kitűnően ugyanis az alperesek kb. fele-fele arányban használják a lakóépületet. Ha a felelősségük egyáltalán fennáll, ennek nyilvánvalóan a használati, nem pedig a tulajdoni arányukhoz kell igazodnia, hiszen a lakottság miatti levonás is az épület lakott részének arányában történik. A II. r. alperest tehát a felperesre eső értékveszteség legfeljebb felének megfizetésére lehetett volna kötelezni. A jogerős ítélet álláspontja azonban még ilyen számítás mellett is elfogadhatatlan eredményre vezetne. Ebben az esetben ugyanis a II, r. alperesnek 21 465 Ft-ot kellene megtérítenie az arra jogosult tulajdonostársak részére, ami azt jelenti, hogy neki csupán 1218 Ft kártalanítás jutna. Nyilvánvaló tehát, hogy mindkét eset ellentétben áll a PK 10. sz. állásfoglalásban kifejtettekkel. Ettől pedig még arra hivatkozással sem lehet eltekinteni, hogy a II. r. alperes a kisajátított ingatlanban volt lakása helyett értékesebb cserelakást kap. (P. törv. II. 21 191/1971. sz., BH 1972/9. sz. 7197.) 50. Ha a bíróság a volt házastársak közös tulajdonában álló lakás kizárólagos használatára az egyik házastársát jogosította fel, a közös tulajdon megszüntetése során a bennlakás folytán előállott értékcsökkenést az életközösség megszakítására vezető okok beható mérlegelésével és a méltányosság követelményeinek figyelembevételével kell a volt házastársak között elszámolni (Ptk. 148. §, PK 10., 69. sz.). A peres felek 1949-ben kötöttek házasságot, amelyből két gyermekük született. Házassági együttélésük 1965-ben megszakadt. A felperes más férfival létesített élettársi kapcsolatot. A közös lakást a felperes hagyta el. A felek házasságát a bíróság felbontotta, a gyermekeket az alperesnél helyezte el, akit a volt közös lakás használatára is feljogosított. A házassági életközösség fennállása alatt a közös lakás a felek közös tulajdonában álló házingatlanban volt. A felperes keresetében e házingatlan közös tulajdonának megszüntetését kérte. A felek a per alatt a házingatlant beköltözhetően 180 000 Ft-ért eladták. Az eladási árból az alperes a felperesnek csak 40 000 Ft-ot adott. A házingatlanon még OTP-tartozás állott fenn, amelynek törlesztő részleteit a házassági együttélés megszakítása után egyedül az alperes fizette, aki emellett a házingatlanhoz ugyanebben az időben egy toldaléképületet is emelt. Az alperes a kereset elutasítását kérte, illetőleg különböző tételekből adódó, összesen kb. 22 000 Ft erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. 66