Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

rész) értéke nem haladja meg a felperes tulajdoni hányadának az értékét, a per tárgyának értéke a felperes tulajdoni hányadának az értéke. Ha azonban a felperes a tulajdoni hányada értékénél nagyobb értékű dolgot (dologrészt) igényel, a per tárgyának értéke ez a nagyobb érték. A közös tulajdonban álló dolognak árverésen történő értékesítése és a befolyt vételár megfelelő felosztása iránt indított perben a felperes az igényét a tulajdoni hányadára alapítja, ennek a pénzbeli ellenértékéhez kíván hozzájutni. Ezért a per tárgyának az értéke ilyen esetben is a felperes tulajdoni hányadának az értéke. A felperes a közös tulajdonnak akként való megszüntetését is kérheti, hogy a bíróság a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét megfelelő ellenérték fejében adja az ő tulajdonába [Ptk. 148. § (2) bek.]. Ilyen esetben a felperes a másik (többi) tulajdonostárs tulajdoni hányadát kívánja megszerezni. A per tárgyának értéke tehát annak a tulajdoni hányadnak az értéke, amelynek tulajdonába adását a felperes kéri. A közös tulajdon megszüntetése mindegyik tulajdonostársnak, de mégis inkább a pert megindítónak az érdekét szolgálja. Ezért, ha a perre, illetőleg egyes perbeli lépésekre egyik fél sem szolgáltatott okot a magatartásával, közöttük csak a felmerült szükséges kiadásokat kell megosztani, míg a többi saját költségét mindegyik fél maga viseli. Ha valamelyik fél magatartása ettől eltérést indokol, a magatartások értékelésével kell a perköltség viselése felől határozni. [A PK 369. (BH 1971/6. sz.) és PK 373. (BH 1972/5. sz.) sz. állásfoglalásokkal módosított PK 10. sz. (PH 149. old.).] 49. A tulajdonostársak egy része által lakott ingatlan kisajátítása esetén a lakottság címén levont összeget a tulajdonostársak egymás közötti viszonyában a közös tulajdon megszüntetésére irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával kell elszámolni (Ptk. 148. §, PK 10. sz.). A kerületi tanács vb igazgatási osztálya kisajátította többek között a peres felék és tulajdonostársaik tulajdonában volt 191 Q-öl területű házas-ingatlant. Az ingatlan Vi6 részének tulajdonosa a felperes, Vi6 részének tulajdonosa az I. r. alperes, 2/i6 részének tulajdonosa pedig a II. r. alperes volt. Az ezen felüli rész a perben nem álló többi tulajdonostárs tulajdona volt. Az ingatlanon egy utcai és egy udvari lakóépület állott. Az előbbiben kétszobás lakásban az alperes laktak. Az I. r. alperes egy szobát, konyhát és éléskamrát, a II. r. alperes pedig egy szobát és konyhát használt. A kisajátítási eljárás során mindketten cserelakást igényeltek. A kisajátítást kérő a lakóépületet 132 000 Ft-ra értékelte. Ebből a lakottság miatt 52 836 Ft-ot levont és így 79 164 Ft-ot ajánlott fel a tulajdonosoknak. Ezen felül a telekért és az ingatlan egyéb alkotórészeiért további felajánlást tett és így a felperesnek összesen 11 342 Ft-ot, a 11. r. alperesnek pedig 22 683 Ft-ot ajánlott fel. A felperes a felajánlott összeget elfogadta, a kisajátítást kérő ellen nem indított pert. Keresettel élt azonban az alperesek ellen és arra hivatkozással, hogy 64