Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

említi. Azt is megjelöli, hogy mikor kerül sor a második megosztási módra (ha a természetbeni megosztás nem lehetséges, vagy jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy pedig gátolná a rendeltetésszerű használatot). Ez azonban nem mereven alkalmazandó szabály, mert lehetséges, hogy egyes esetekben a természetbeni megosztás is keresztülvihető lenne, de más megszüntetési mód méltányosabb, megnyugtatóbb elrendezésnek mutatkozik. Így például egyik félnek sem állna érdekében, hogy kényszerű szomszédságban maradjanak, viszont az egyik fél érdekét jobban szolgálná, ha az egész ingatlan tulajdonosává válnék, a másik félét pedig az szolgálná jobban, ha pénzbeli kielégítést kapna. Ezért a bíróságnak a megszüntetési módok közül a legmegfelelőbbet kell választania. Amikor a bíróság a számbajövő megoldási módokat megvizsgálja és a törvényben első helyen említett természetbeni megosztási mód teljes mértékben való keresztülvitelét nem látja lehetségesnek, akkor vegyes módozatot is alkalmazhat. Lehetséges, hogy az ingatlan egy része természetben megosztható, más része pedig értékesítésre kerül, mert ez szolgálja legjobban a felek érdekét. A természetbeni megosztás sem történhet mindig úgy, hogy a tulajdoni hányadok szerinti arány pontosan érvényesül. Előfordulhat, hogy gazdasági vagy célszerűségi okokból az egyik félnek az ő hányadát meghaladó értékű részt kell juttatni. Például a házas belteleknek olyan részén van a ház, hogy ha ahhoz a szükséges telekrészt is hozzácsatolják, a másik tulajdonostársnak jutó és önálló telekként szintén hasznosítható rész értékben nem felel meg a tulajdoni hányadnak. Ilyen esetben a különbözet pénzbeli kiegyenlítéséről kell gondoskodni. A hányadok szerinti szétméréshez ilyen esetekben való merev ragaszkodás meghiúsíthatná a természetbeni megosztás elsődleges elvének legalább részbeni alkalmazását olyankor is, amikor pedig mindegyik fél komoly érdeke éppen az ilyen elrendezést kívánná meg. Az értékesítés mint megosztási mód alkalmazásánál két eset lehetséges. A Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét — ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt — megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja (magához váltás). Az értékesítés másik módja az, hogy a közös ingatlan árverés alá kerül, és a tulajdonostársak a vételárat megosztják. Ez az árverés nem végrehajtási árverés, és így mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlanoknál is alkalmazható megosztási mód, amelynek a Vht. 107. §-a nem áll útjában. III. A tapasztalatok alapján a bíróság az értékesítési módok közül elsősorban a magához váltás módját vizsgálja meg, és ha lehetőség van rá, így ítélkezik. Különösen az egyik tulajdonostárs által (is) lakott közös ház esetében ez felel meg a felek méltányos érdekeinek is. Kétségtelen érdeke a bennlakónak, hogy lakásszükséglete továbbra is zavartalanul biztosítva legyen, a másik (többi) tulajdonostársnak pedig az, hogy minél kisebb bonyodalommal, s minél kisebb árverési kockázattal szabaduljon meg a közösségtől. 57