Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Nem alkalmazhatja azonban a bíróság a közösség megszüntetésének azt a módját, amely ellen mindegyik tulajdonostárs tiltakozik, ti. Ha az elsősorban számbajövő természetben való megosztási mód nem alkalmazható, olyan megoldásra kell a bíróságnak törekednie, hogy. az egyik tulajdonostárs a másik (többi) tulajdonostárs hányadát ellenértéicjéjében tulajdonul megszerezze (magához váltsa), míg az árverés útján való értékesítés csak ezt követő megszüntetési mód. III. Ha közös tulajdonban álló olyan házról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs bennlakik, akkor — ha ez az ő anyagi helyzete folytán lehetséges és egyébként sem méltánytalan — a bennlakót a magához váltásra ilyen kötelezettségvállalás nélkül is lehet kötelezni. IV. A magához váltásnál a fizetendő vételárat, az árverés útján való értékesítésnél pedig a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania. Ha olyan közös házról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs bennlakik s kiköltözni a közösség megszüntetése esetére sem hajlandó, ennek a körülménynek az értékre gyakorolt hatását megfelelően figyelembe kell venni. Ha méltánylandó körülmények mást nem indokolnak, a saját bennlakása folytán előállt értékcsökkenés következményeit a bennlakónak kell viselnie, mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind pedig az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál. V. Ha a házra fennálló közös tulajdont árverés útján kell megszüntetni, és a bennlakó tulajdonostárs nem vállalja azt, hogy az árverés után a házból kiköltözik, a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a bennlakó tulajdonostárs — igényeinek méltányos figyelembevételével — mekkora lakásra, illetőleg a lakásnak melyik részére tarthatna igényt, és amennyiben az általa használt lakás ezt a mértéket meghaladja, a bíróság ítéletében azt is megállapítja, hogy árverési értékesítés után a bennlakó (volt) tulajdonostárs mely lakrészeket lesz köteles kiüríteni és a vevő rendelkezésére bocsátani. Ilyen esetben a legkisebb árverési vételárnak és a vételár felosztási arányának meghatározása a bennlakás értékcsökkentő hatásának megfelelő figyelembevételével történik. Ha a közös tulajdonban álló házban lakó tulajdonostárs nem vállal kötelezettséget arra, hogy a közösségnek árverés útján való megszüntetése esetére a házból kiköltözik, kérelemre a bíróságnak azt is ki kell mondania a közös tulajdont megszüntető ítéletében, hogy az árverési értékesítést elsősorban olyan feltétellel kell megkísérelni, hogy ha az árverési vevő a bennlakó tulajdonostárs részére megfelelő cserelakást ajánl fel, a bennlakó (volt) tulajdonostárs köteles az eladott házból kiköltözni. Vita esetén a felajánlott cserelakás megfelelő voltát a bíróság a vétel után a kiköltözésre köteles és a beköltözésre jogosult fél közötti perben dönti el. Ilyen értékesítés esetén a bíróság csak azt az értékcsökkentő hatást veszi figyelembe a bennlakó tulajdonostárs terhére, amely a cserelakás felajánlásának szükséges volta miatt jelentkezik a beköltözhetőség mellett mutatkozó értékkel (vételárral) szemben. Viszont a kiköltöző javára megfelelően értékeli a költözéssel felmerülő költségéket. VI. A közös tulajdon megszüntetésének nem lehet akadálya az, ha 55