Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

70 000 Ft volt, meg a „zugehőrök". Ezt követően a felperes és a II. r. alperes a ház használatának a módjáról tárgyalt. A felperes a beszélgetés végén ki jelentette, érdeklődik illetékes helyen, hogy volt férjének joga volt-e a házrészt eladni és a II. r. alperest majd értesíti. A felperes 1969. február 14-én, majd 1969. február 26-án kelt levelében közölte, hogy a fél ház nem értékesíthető, a korábbi ítélet szerint ugyanis a ház egészét lehet „egyoldalúan" értékesíteni. Az alperesek az adásvételi szerződést és a mellékletében foglalt megállapodást 1969. február 12-i keltezéssel látták el és még ezen a napon illetékkiszabásra bemutatták. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között 1969. február 12-én létrejött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. Egyúttal annak megállapítását is kérte, hogy az adásvételi jogügylet hasonló tartalommal közte és az I. r. alperes között jött létre. A felperes a tárgyaláson vételi ajánlatát is megtette, az eljárás során 70 000 Ft-ot bírói letétbe helyezett. Az alperesék a kereset elutasítását kérték. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés semmis. A felperes kereseti kérelmét abban a vonatkozásban, hogy az adásvételi szerződés közte és az I. r. alperes között jött létre, nem találta alaposnak. Az utóbbi kérdésben az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a járásbíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A közös tulajdon megszüntetésére a jogerős ítéletben meghatározott módon nem került sor, mivel a kitűzött árveréseik nem vezettek eredményre. Ha a későbbiek során bebizonyosodik, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a jogerős ítéletben meghatározott módon való foganatosítása nem vihető keresztül, bármelyik tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon megszüntetésének a korábbi ítéletben elrendelt módjától eltérni vagy új módozata iránt újabb pert indítani. Ez a lehetőség azonban nem zárja ki egyben, hogy saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs szabadon rendelkezzék. Az I. r. alperes is jogosult volt tehát saját tulajdoni illetőségét •— a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdésében foglalt elővásárlási jog biztosítása mellett — adásvételi szerződéssel elidegeníteni. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés a közös tulajdon megszüntetése tárgyában hozott jogerős ítélet rendelkezésére tekintettel a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének rendelkezésébe ütközik és ezért semmis. A felperes kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy az adásvételi szerződés közötte és az I. r. alperes között jött létre. A másodfokú bíróság a közös tulajdon megszüntetése tárgyában hozott korábbi ítélet hatálya tekintetében elfoglalt téves álláspontja következtében arra a megoldásra jutott, hogy a felperes keresetét a közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetnek tekintse. Ilyen keresetet azonban a felperes nem terjesztett elő. De arra szükség sincsen, ha az elővásárlási jog gyakorlása folytán a felperes az egész ingatlan tulajdonosává válik. 53