Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A zárójelben történt utalás kétségtelenül azt jelenti, hogy a megjelölt jogszabályt a szóban forgó kölcsönök esetében is alkalmazni kell. Az épülethelyreállítási kölcsönakció tárgyában kibocsátott 13 440/1948. (1949. I. 7.) Korm. sz. rendelet 5. §-ának (2) bekezdése értelmében a kölcsön felvételére az a tulajdonostárs, aki legalább Vio részben tulajdonos, a többi tulajdonostársat is kötelező hatállyal egymagában is jogosult. Az említett rendelet 8. §-ának (5) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy azt, aki a jelen rendelet 5. §-ának (2) vagy (3) bekezdése értelmében a kölcsön felvételére jogosult, ebben a tekintetben a jelzálogul szolgáló ingatlan valamennyi tulajdonosa törvényes képviselőjének kell tekinteni, s ehhez képest a bírósági határozatokat neki kell kézbesíteni. Az elbírálás alatt álló esetben tehát a 4/Ö részben tulajdonos Z. J.-né a kölcsönszerződést illetően a jogszabály erejénél fogva a többi tulajdonostársnak törvényes képviselőjeként járhatott és járt el, következésképpen a szerződésben meghatározott jelzálogjog és a kikötött elidegenítési és terhelési tilalom telekkönyvi bejegyzésére az egész ingatlanra kiterjedően joghatályosan adhatott engedélyt. Ennélfogva a hitelezőnek a jelzálogjog és az elidegenítési és terhelési tilalom telekkönyvi bejegyzésére irányuló kérelme egy részét a másodfokú bíróság tévesen utasította el. (P. törv. I. 20 521/1971/2. sz., BH 1972/6. sz. 7110.) 45. Ho a közös tulajdon megszüntetésének a jogerős ítéletben meghatározott módon való foganatosítása nem vihető kérésziül, bármelyik, tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon megszüntetésénél: a korábbi ítéletben elrendelt módjától eltérni vagy új módozata iránt újabb pert indítani. Ez nem zárja ki azt sem, hogy sajái tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs szabadon rendelkezhessék. Az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó rendelkezések ilyen esetben is irányadók [Ptk. 145., 277., 365., 376., 377. §, Pp. 229. § (1) bek., PK 9. sz. X.pont]. A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak. Tulajdonukban állott a perbeli házingatlan. A feleik házasságát a bíróság jogerősen felbontotta. A felek között a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránt folyamatban volt perben a bíróság a házingatlanon fennálló közös tulajdonnak árverés útján való megszüntetését rendelte el. A végrehajtói iroda hat ízben kísérelte meg az árverést, de vevő hiányában ezek eredménytelenek maradtak. Az 1969. február 3-án kötött adásvételi szerződés értelmében a II. és III. r. alperesek 70 000 Ft-ért megvásárolták az I. r. alperes V2 tulajdoni illetőségét. A megállapodást követően a II. r. alperes közölte a felperessel, hogy „a fél házat, a volt férje tulajdonát, megvettük". A felperes azt válaszolta, hogy az időpont ennek megtárgyalására nem alkalmas, s egyúttal megállapodtak, hogy meghatározott időpontban a II. r. alperes ismét felkeresi a felperest. A megismételt látogatás keretében a II. r. alperes újból közölte a felperessel, hogy a volt férje tulajdonában álló házrészt megvették. A II. r. alperes beszélgetés közben elővette az irattárcáját, hogy a megállapodást megmutassa. A felperes azonban a szerződést nem nézte meg. A felperes kérésére a II. r. alperes közölte, hogy a vételár 52