Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

(tulajdonostársat) egyebek mellett megilleti az a jog, hogy tulajdonjogát másra átruházhatja [Ptk. 112. § (1) bek.]. E jog gyakorlását nem gátolja az a körülmény, ha valamelyik tulajdonostárs a közös tulajdon megszüntetése iránt (Ptk. 147. §) pert indít, illetőleg indított és a másik tulajdonostárs illetőségét magához kívánja váltani. A közös tulajdon megváltás útján vagy más módon történő megszüntetése iránti per folyamatban léte tehát nem akadálya annak, hogy bármelyik tulajdonostárs a saját tulaj donilletőségét szabadon értékesítse. Természetesen ilyen esetben a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdésében írt elővásárlási jogukat a tulajdonostársak szintén gyakorolhatják, de a nyilatkozat megtételét nem halaszthatják a per befejezése utáni időpontra. Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában a kívülálló mint vevő által tett ajánlat tartaknát magáévá teszi, a vevő helyébe lép, és a szerződés az elővásárlásra jogosult és a tulajdonos között jön létre. Ha viszont a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabható határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos a dolgot a kívülállótól kapott ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja [Ptk. 376. § (2) bek., 377. § (1) bek.]. Az elővásárlásra jogosult csak akkor kerülhet abba a helyzetbe, hogy a vételi ajánlat elfogadásáról nyilatkozzék, ha ismeri az ajánlat összes feltételeit. Ezért a vételi ajánlatot vele írásban közölni kell. A vételi ajánlat közlésekor annak elfogadására a körülmények által indokolt határidőt kell szabni (PK 9. sz. állásfoglalás XI. pontja). Az iratokhoz csatolt, 1967. november 9-én kelt levél tartalmából kitűnően az I. és II. r. felperesek a III. és IV. r. felperesek által tett vételi ajánlatot teljes terjedelmében írásban közölték az alperesekkel. Egyben arra hívták fel az alpereseket, hogy a levél kézhezvételétől számított hét nap alatt közöljék azt, hogy kívánják-e gyakorolni elővásárlási jogukat. Erre a levélre az alperesek — jogi képviselőjük útján — az 1967. november 13-án kelt levélben válaszoltak és ebben azt az álláspontjukat közölték, hogy a korábbi viszontkeresetük folytán — amely a közös tulajdon megszüntetésére irányult — kívánják megszerezni a felperesek y4 tulajdoni illetőségét, egyébként az elővásárlás tekintetében teendő nyilatkozatuk csak a jelen per befejezése után válik időszerűvé. E levélben az alperesek még annak a nézetüknek is kifejezést adtak, hogy a közölt „szerződésbeli vételárat egyáltalán nem tartják reálisnak és számbavehetőnek". A levél tartalmából megállapítható tehát, hogy az alperesek a felhívásban foglalt határidő alatt elővásárlási jogukat nem gyakorolták és a kívülállók mint vevők által tett ajánlat tartalmát nem tették magukévá. Ilyen előzmények után bonyolították le a felperesek egymás között a szerződést, és költöztek be a III. és IV. r. felperesek az I. és II. r. felperesek által eladott lakásba. Az alperesek az elővásárlási jog gyakorlására történt írásbeli felhívás után csak mintegy 10 hónap elteltével nyilatkoztak úgy, hogy az elővásárlási jogukat gyakorolni kívánják. Ez a nyilatkozatuk azonban már nyilvánvalóan elkésett, mert a körülmények által indokolt határidőn túl történt. 4"