Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

idézte elő a balesetet. Ezért a felperesnek így keletkezett káráért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a 339. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítési felelősséggel tartozik. Az előbb kifejtettekből következik, hogy a balesetet nem az épület valamilyen hiányossága idézte elő, azzal kapcsolatosan a II. r. alperest semmiféle mulasztás vagy egyéb jogellenes magatartás nem terheli. Nem lehet szó a gyalogjárda takarításának elmulasztásáról sem, mert a balesetet az I. r. alperes dolgozói által a járdára helyezett vontatókötél idézte elő. E közlekedési akadály eltávolítása az adott helyzetben nem lehetett a II. r. alperes feladata, hiszen a kötelet az építkezés során az I. r. alperes dolgozói használták, így a kötél eltávolítására mód és lehetőség sem volt. Mivel a balesetet nem az épület hiányossága idézte elő, a II. r. alperes a Ptk. 354. §-ának (1) bekezdése alapján nem tartozhat kártérítési felelősséggel. A II. r. alperes terhére egyéb, a balesettel okozati összefüggésben álló jogellenes és felróható magatartás nem állapítható meg, tehát a II. r. alperes a kártérítés általános szabályai szerint sem felelős a kárért. A felperes alaptalanul kérte a borravaló figyelembevételét. Bár az előbb kifej tettekhez képest a másodfokú bíróság az I. r. alperest marasztaló részében helyben hagyta az első fokú ítéletet, a marasztalási összeget — az első fokú bíróság által elkövetett számítási hiba kiküszöbölésével — 17 707 Ft-ra szállította le. A jogerős ítéletnek az elmaradt borravalóból származó kereseti követelést elutasító része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkáltatói igazolás szerint a felperesnek engedélye volt az iskola igazgatóságától arra, hogy a nyári szünidőben másodállásban a szakmájában, vagyis éttermi felszolgálóként dolgozzék. A csatolt igazolás szerint 1969 májusában szóbeli megállapodás jött létre a felperes és a szövetkezet között, hogy a felperest 1969 júniusától a szövetkezet kisvendéglőjében vasárnaponként kisegítő felszolgálóként, míg júliusra és augusztusra egész hónapi munkára alkalmazzák, éspedig mint kisegítőt napi 60 Ft-ért, egész hónapos munkára pedig 1300 Ft-ért. Ez az utóbbi fix fizetés, amelynek megállapításánál figyelembe vették a felszolgálók napi borravaló keresetét is. A Ptk. 358. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt kell megtéríteni, ideértve azokat a költségeket is, amelyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. A felperes — amennyiben nem éri baleset — a nyári hónapokban felszolgálóként dolgozhatott volna. Ennek során nemcsak a másodállás után járó munkadíjhoz, hanem a mellékelt igazolás és a köztudomás szerint borravalóhoz is juthatott volna, amely utóbbinak az összege a vendéglátóipari területen általában számottevő. Éppen ennek figyelembevételével állapították meg a felszolgálók rendszeres munkabérét is. Ezért a felperest a baleset következtében nemcsak a munkabér elmaradásával, de a borravaló — mint vagyoni előny — elmaradásával is 178