Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

mázott. Ha a felperes vállalatot mulasztás is terheli a társadalmi tulajdon védelemé, fokozott őrzése tekintetében, ez a mulasztás nem szolgálhat alapul az alperesek kártérítési felelősségének mérséklésére. Az első fokú bíróság ezzel ellentétes álláspontjának elfogadása azt eredményezné, hogy a gyengébben védett társadalmi tulajdonhoz tartozó vagyontárgyak eltulajdonítása kisebb kártérítési kockázattal járna. Ez pedig szinte ösztönözne a nem kellően őrzött társadalmi tulajdon károsítására. Ez a jogi álláspont ellenkezik a társadalmi tulajdon védelmét szolgáló törvényes rendelkezések szellemével is. A fentiekből következik, hogy az adott esetben, amikor a társadalmi tulajdonban szándékos bűncselekménnyel okozott kár megtérítéséről van szó, a károsult vállalatnak az őrzési kötelezettség elmulasztásában rejlő hibája kármegosztás alapjául nem szolgálhat. A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján az első fokú bíróság jogerős ítéletének a keresetet elutasító részét a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az ítéletben foglalt marasztalás helyett az alpereseket egyetemlegesen a módosított kereseti összegnek megfelelő 26 978 Ft kártérítés, ennek kamata és a marasztalási összeg 6%-ának megfelelő — a felperes által lerovandó illetékkel felmerülő — 1620 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Mivel a felperes keresete csak részben vezetett sikerre, a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy egyéb költségeiket a felek maguk viselik. (P. törv. III. 20 283/1971. sz., BH 1972/5. sz. 7074.) e) Épületről lehullott tárgy által okozott kár 123. Ha a tulajdonos (kezelő) az épületére a kötelezően élőírt hófogót nem szerelteti fel, eljárása — a Ptk. 314. §-ának alkalmazása körében — olyan súlyos gondatlan magatartás, amellyel összefüggésben fennálló felelősségét szerződésben érvényesen nem zárhatja ki, következésképpen a tetőn levő hótömeg lezuhanása által okozott kárért felel [9/1969. (II. 9.) Korm. sz. r. 13. §, Orsz. Építésügyi Szabályzat II. kötet 36. § (9) bek., Ptk. 354. § (1) bek.]. A felperes 1967. május 29-én területbérleti szerződést kötött az alperessel. E szerint az alperes havi 20 Ft használati díj ellenében a felperesnek bérbe adott az udvarából 4 m2 területű részt gépkocsi tárolására. A szerződés 10. pontja szerint „a bérbeadó a gépkocsi tárolásával kapcsolatban semmiféle felelősséget és szavatosságot nem vállal. Ha a gépkocsit a tárolás, illetve az 1. pontban körülírt helyen való elhelyezés ideje alatt bármiféle kár érné — legyen annak okozója bárki és bármi —, a bérbeadó ezért semmiféle kárfelelősséggel nem tartozik". E szerződés alapján a felperes 1967. június 1-től a tulajdonában levő személygépkocsit az alperes kezelésében álló, állami tulajdonban levő ház udvarának kijelölt területén tárolta. A felperes gépkocsija 1970. december 31-én is itt állt, amikor arra a hófogóval el nem látott, kétemeletes ház tetejéről nagy mennyiségű hó zuhant le, s ennek következtében a gépkocsi megrongálódott. A házat 1970-ben felújították, hófogót azonban a tetőzetre ekkor sem szereltek fel. 173