Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A felperes keresetében a hó lezuhanása következtében megrongálódott gépkocsijának javítási költségei címén előbb 9000 Ft, majd leszállított keresete szerint 6650 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kár bekövetkezését és összegszerűségét nem vitatta, de a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a területbérleti szerződés 10. pontja az ő kártérítési felelősségét kizárja. Az első fokú bíróság 6550 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet és a keresetet elutasította. ítéletének indokolása szerint a perbeli igény jogszerűsége szempontjából az az ügydöntő kérdés, hogy a hófogórács felszerelésének az elmulasztása a Ptk. 314. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából kimeríti-e a súlyos gondatlanságot. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy Budapesten számos olyan régi, jórészt elavult ház van, amelyen nincs hófogó-rács. A régi házak tatarozása, felújítása és az új házak építése sorrendben megelőzi a házaknak hófogóval való ellátását. Az elsődleges cél a lakások helyreállítása, új lakások létesítése, ez önmagában is rendkívüli anyagi terheket ró az alperesi szervre. Az épületeknek hófogó-ráccsal való ellátása ezen elsődleges célok mellett csak folyamatos munka és költségráfordítás mellett lehetséges, s ennek a kötelezettségüknek a házkezelési szervek eleget is tesznek. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a Ptk. 314. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető súlyos gondatlanságnak, hogy az alperes a perbeli épületre még nem szereltetett fel hófogó-rácsot, ezért a keresetet — a szerződés 10. pontjában írt kikötésre figyelemmel — elutasította. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Országos Építésügyi Szabályzat II. kötet 36. §-ának (9) bekezdése kötelezően írja elő, hogy hófogóval kell ellátni minden 6 métert meghaladó ereszmagasságú épületet, ha felette 25—60 fokos hajlású s ettől a gerincig 8 métert meghaladó szélességű tetősík van, valamint azt a tetőrészt, amely közlekedésre szolgáló terület felé lejt. A másodfokú bíróság megállapította ugyan, hogy nincs ellátva az alperes kezelésében levő, állami tulajdonban álló épület hófogó-ráccsal, ennek ellenére azonban az alperes terhére súlyos gondatlanságot nem látott megállapíthatónak, arra hivatkozással, hogy a lakások helyreállítása és új lakások létesítése az alperesre rendkívüli anyagi terheket ró. Ezeknek a megvalósítása pedig fontossági sorrendben előbbre való, mint a régi házak hófogó-rácsainak pótlása. Az állami tulajdonban álló ingatlanok kezeléséről szóló 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 13. §-a szerint az állami ingatlan kezelője — egyebek mellett — köteles gondoskodni az ingatlan fenntartásáról és folyamatos jó karbantartásáról. E kötelezettségek körében az állampolgárok testi épségét és a közlekedés biztonságát szolgáló épület-tartozékok karbantartása, szükség esetén pedig pótlása, a kezelő szerveket terhelő olyan feladat, amelynek teljesítése alól az állami ingatlanok kezelői nem mentesíthetők. Az adott esetben az alperest azért terheli súlyos gondatlanság, mert a perbeli kétemeletes ház 8 métert meghaladó szélességű tetősíkjának jelentős lejtése van, éppen a közlekedésre szolgáló terület felé. A hófogó felszerelésének hiánya így tartós veszélyhelyzetet teremik