Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

építkezés tekintetében az alperes jogosult dönteni, és az új építkezéshez való hozzájárulásra az alperest a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával sem lehet kényszeríteni. Ez ugyanis nem jogszabály által megkívánt jognyilatkozat pótlását, hanem az öröklési szerződés módosítását s a felperesek részére újabb jogok keletkezését jelentené. Az első fokú bíróság helyesen fejtette ki ítéletének indokolásában, hogy az újjáépítés csakis a jelenlegi épület által elfoglalt területen, a falak jelenlegi vonalán történhet. A felek által kötött szerződés a felperesek terhére karbantartási kötelezettséget ír elő. Az a kikötés, hogy a felperesek kötelesek a karbantartást elvégezni, részükre nemcsak kötelezettséget, hanem egyúttal jogot is jelent. A felperesek az ingatlan tulajdonának várományosai, alapvető érdekük tehát, hogy az ingatlan állagát épségben megőrizzék. A melléképületet is jelenleg ők használják, s ezért a karbantartást indokolttá teszi a rendeltetésszerű és biztonságos használathoz fűződő érdek is. A karbantartás és az újjáépítés között nem lehet olyan éles határvonalat húzni, amint azt a másodfokú bíróság tette. Mind a karbantartás, mind pedig az újjáépítés ugyanis lényegében a jelenlegi állag kereteiben történik, s egyaránt azt a célt szolgálja, hogy az ingatlan eredeti alkotó részei és tartozékai megfelelő műszaki állapotban továbbra is megmaradjanak. Karbantartáson általában az épület elhasználódása vagy időjárás behatásainak következtében leghamarabb pusztuló szerkezeti részek (pl. vakolat, tetőfedés stb.) helyreállítását szokták érteni, míg az újjáépítés az épület teljes vagy részleges lebontásával s újból való felépítésével jár. Lehetséges azonban, hogy az épület már olyan állapotban van, hogy a szűkebb értelemben vett karbantartás már nem célravezető, vagy pedig — figyelembe véve az általa elérhető eredményt is — nem gazdaságos. Ilyen esetben a karbantartásra vonatkozó kötelezettség kiterjed a szükséges újjáépítésre is. P. B. tanúvallomása és az általa aláírt elvi engedély arra mutat, hogy a melléképület teljes újjáépítése indokolt. Az újjáépítés elrendelése előtt az illetékes államigazgatási szervtől a megfelelő engedélyt előzetesen be kell szerezni. Az újjáépítendő melléképület alapterülete lényegesen nem térhet el a melléképület alapterületétől, de az újjáépítés keretében az ésszerűségnek, a gazdaságosságnak, a célszerűségnek és a műszaki kívánalmaknak megfelelően érvényesülniük kell. Ilyen körben az újjáépítés még az öröklési szerződés módosítását sem teszi szükségessé. Megalapozatlan a másodfokú bíróság ítéletében foglalt az a megállapítás, hogy a melléképület részben a felperesek mulasztása folytán dőlt össze, hiszen a felek közötti szerződés megkötése s a per megindulása között alig egy esztendő telt el, ez a rövid idő viszont arra enged következtetni, hogy a rongálódás, elhasználódás oka már a korábbi időkben keletkezett. A fentiekből az következik, hogy az adott esetben a hozzájáruló nyilatkozat pótlására kötelezés a felek között létrejött szerződésen alapul, ezért a felmerült jogvitát nem a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése, hanem a Ptk. 295. §-a alapján kell elbírálni. A felperesek keresetét azon a cí144