Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

telével történt, tehát e munkák elvégzése megnyugtatóan igazolást nyert. A szerződésben szereplő vételár és a szakértő által megállapított forgalmi érték között fennálló különbség (6600 Ft = 18,8%) a feltűnő értékaránytalanság mértékét nem éri el, s így figyelembe nem vehető. De az is tény, hogy a felperes saját előadása szerint a kedvezményesebb vételárat az alpereseknek azért jelölte meg, mert jó ismerősök voltak. Ennyiben tehát a felperes részéről az ajándékozási szándék felismerhető, s a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése értelmében az ajándékozási szándókból fakadó árengedmény esetén nincs helye feltűnő értékaránytalanságra való hivatkozásnak. Nem jelentett értékaránytalanságot a havi 300 Ft-os részletkedvezmény alkalmazása sem. Abból a tényből, hogy a felperesnek havi 550 Ft nyugdíja van, kitűnik, hogy a felperes az ingatlan vételárát havi jövedelme kiegészítésére kívánta felhasználni s ebből a célból kezdeményezte a részletfizetés alkalmazását. Nyilvánvaló, hogy a lakáshasználati jog alapján meglevő lakás birtokában a felperes havi megélhetési költségeit fedezni tudta összesen 850 Ft bevételéből. A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozik a szerződés uzsorás jellegére. A perben ugyanis nincs bizonyítva, hogy a felperest az alperesek megtévesztették volna. A felek nem tartási vagy gondozási szerződést kötöttek egymással, s így ilyen szolgáltatásokra a szerződés értelmében a felperesnek jogszerű igénye nem volt. A felperes előadása szerint „mert az alperesek jó ismerősei voltak, bízott abban, hogy a vételáron felül támogatást fognak nyújtani". A Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése azonban kimondja, hogy a felek rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. Így a felperesnek említett reménye mint rejtett indok nem értékelhető a szerződés érvényességénél, s e remény meghiúsulása nem jelentkezik alperesi megtévesztésként sem. Az alperesek a fellebbezési tárgyaláson előadták, hogy hajlandók a hátralékos vételárat 60 nap alatt kifizetni a felperesnek. Elismerésük folytán a megyei bíróság a fellebbezést részben alaposnak találta és a változatlan vételár jelenleg még fennálló 23 300 Ft-os hátralékáról úgy rendelkezett, hogy abból az 1971. januári és februári 300—300 Ft-os részleteket az alperesek a szokásos időben fizessék ki, míg a további 22 700 Ft hátralékot a vállalt határidőben: 1971. március 18-ig fizessék meg. (Debreceni Megyei Bíróság Pf. III. 21 670/1971. sz., BH 1972/9. sz. 7204.) 88. Érvénytelen szerződés esetén a bíróságnak hivatalból a felek kérelmeire tekintet nélkül kell az eredeti állapot visszaállítása jelöl rendelkeznie, s e végből viszontkereset emelésére nincs szükség [Ptk. 201. § (2) bek., 236. § (1) bek., 237. § (1) bek., 7. sz. irányelv 4. pont]. Az alperesek az 1967. április 8-án kötött adásvételi szerződéssel megvásárolták néhai K. P. és felesége (a II. r. felperes) eladóktól a b-i tkvi betétben felvett 253 négyszögöl kiterjedésű, gyümölcsfákkal és egyéb növényekkel betelepített ingatlant 110 000 Ft vételárért úgy, hogy an121