Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A fellebbezés alapos. A jogvita elbírálása szempontjából döntő jelentőségű, hogy a peres felek milyen szerződést kötöttek és érvényes szerződést kötöttek-e. Az R, 1. §-a felsorolja azokat a — közös néven — vállalatokat, amelyek között létrejövő vállalkozási szerződésekre e rendelet szabályait kell alkalmazni. Az R. 7—9. §-ai a szerződés tartalmát határozzák meg. Az R. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint pedig a szerződő felek megállapodhatnak abban, hogy későbbi időpontban vállalkozási szerződést kötnek, és a megkötendő szerződés teljesítésének biztosítása céljából a vállalkozó meghatározott időszakra kapacitásának egy részét a megrendelő számára fenntartja (kapacitásfoglalási szerződés). A peres felek által az 1969. augusztus 7-én kötött és „építkezési keretszerződés"-nek nevezett szerződés jogi minősítését a szerződés konkrét tartalma határozza meg. A perbeli szerződésből kétségtelenül kitűnik, hogy a peres felek a szerződés lényeges tartalmában, vagyis a szolgáltatásban, a vállalkozói díjban és a teljesítés idejében is megállapodtak (R. 3. §, 7. §), közöttük tehát — szemben az első fokú bíróság álláspontjával — építési szerződés és nem csupán kapacitásfoglalási szerződés jött létre. A szerződés 1. pontjának az a rendelkezése, hogy a munkálatokhoz szükséges kapacitást már most biztosítják, a szerződést nem teszi az építési szerződésnél tartalmilag sokkal szűkebb kapacitásfoglalási szerződéssé, úgyszintén az sem, hogy a szerződés 12. pontja végleges építési szerződés megkötését is kilátásba helyezi. Egyébként maguk a peres felek sem tették a fellebbezési tárgyaláson vitássá, hogy közöttük valójában építési szerződés létesült. A peres felek között létrejött — a fentiek szerint építési szerződésnek minősülő — szerződés azonban megkötésének időpontjától érvénytelen, illetőleg semmis. A szerződés megkötésének időpontjában — 1969. augusztus 7-én hatályos 9/1967. (III. 12.) Korm. sz. rendelet végrehajtása tárgyában kibocsátott 7/1967. (X. 19.) ÉVM sz. rendelet 2. §-ának (7) bekezdése szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet építőipari részlegének területi illetékessége annak a járásnak a területére terjed ki, ahol a termelőszövetkezet működik. Kétségtelen, hogy ezzel a jogszabályi rendelkezéssel áll összhangban a gy-i járási tanács vb-nek a határozata, amelylyel engedélyezte, hogy az alperes általános szerelő- és építőipari üzemi tevékenységet folytasson a közös gazdaság, a tagok, valamint a kívülállók részére és amely határozatában úgy rendelkezett, hogy az alperes területi illetékessége a gy-i járás területére terjed ki. Az alperes ilyen körülmények között a jogszabályban megengedett tevékenységének körét területileg túllépte és így szerződött az illetékességi területén kívül végzendő építési munkákra. A peres felek szerződése tehát ebből az okból semmis [Ptk. 200. § (2) bek., Legfelsőbb Bíróság Polg. Koll. Tanácsvezetői Értekezletének 7/1970. sz. állásfoglalása.]. Nem helytálló tehát a felperesnek az az érvelése, hogy az alperes a régi jogszabályok alapján a perbeli szerződést érvényesen megköthette. Minthogy a felek által kötött szerződés semmis, semmis szerződésre 118