Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

alapítottan pedig a szerződésszegés jogi következményeinek alkalmazása szóba sem kerülhet, a felperesnek kapacitáslekötési díj iránti követelése alaptalan. Ezek után abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a felperes — tartalmilag — kártérítési igénye megalapozott-e. A felperes az érvénytelen szerződés folytán kiürítette és az alperes rendelkezésére bocsátotta az építkezési területet és bizonyos — köztük az állattenyésztésre használt II. jelű — épületeket is. Ez az épület — a kereseti előadás szerint — hosszabb ideig üresen állt, a felperes a csibetenyészetet megszüntette és az épület teljes berendezését leszerelte. Mindezek miatt a felperes kárt szenvedhetett. Ha ennek a kárnak a keletkezésében az alperest felróható magatartás terheli, kártérítési kötelezettsége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható. A szerződéses jogviszonyból származó és a szerződésen kívül keletkezett károk megtérítésének kötelezettsége gyakran nehezen határolható el egymástól. A Ptk. 318. §-ának rendelkezése is erre utal, és így helyes az a megállapítás, hogy a polgári jogi felelősség egész rendszerének alapelvét kifejező 339. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazására sor kerülhet, vagyis minden jogellenes károkozás esetén helye lehet az említett jogszabály alkalmazásának. Ez a jogi helyzet a jelen esetben is. Az igaz, hogy a Ptk. 4. §-ának (3) bekezdése szerint a saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat, de ugyanennek a jogszabályi rendelkezésnek a második fordulata szerint a másik fél felróható magatartására viszont az is hivatkozhat, aki maga is vétkes. Ebből az következik, hogy a felperes esetleges felróható magatartása önmagában nem lehet akadálya annak, hogy az alperestől a Ptk. 339. §-a alapján kártérítést követeljen. A Legfelsőbb Bíróságnak ez idő szerint nem állnak rendelkezésére a döntéshez szükséges összes bizonyítékok, és ezért nem állapítható meg, hogy a felperes milyen összegű kártérítésre tarthat jogszerű igényt az alperes jogellenes kárt okozó magatartása következtében, figyelemmel a Ptk. 340. §-ában foglaltakra is. Mindezek tisztázása az új eljárásra tartozik annál is inkább, mert az első fokú bíróság eltérő jogi álláspontja következtében ezekkel a kérdésekkel nem is foglalkozott. (Legf. Bír. Pf. I. 20 739/1970. sz., BH 1971/11. sz. 6942.) 87. Ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megtámadása a szolgáltatás, és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbség miatt [Ptk. 201. § (2) bek.]. A felperes keresetében az alperesekkel 1967. október 19-én megkötött adásvételi szerződés hatálytalanítását kérte feltűnő értékaránytalanság okából. Arra hivatkozott, hogy az említett szerződéssel ingatlanát az alperesek 35 000 Ft vételárért szerezték meg, havi 300 Ft-os részletfizetési kedvezmény mellett, viszont az ingatlan megért az eladás idején 80 000 Ft-ot, így a feltűnő értékaránytalanság fennállott. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Tagadták az értékarányig