Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

álló 195 O-öl, valamint a VII. r. felperes tulajdonában álló 69 •-öl területű ingatlanokat, L]-ölenként 20 Ft-os kártalanítási összeg ellenében. Az I—VI. r. felperesek keresetükben Qj-ölenként 60 Ft-ban, a VII. r. felperes pedig 70 Ft-ban kérte a kártalanítási összeg megállapítását, és az alperest a különbözet megfizetésére kérték kötelezni. A felperesek a kisajátított ingatlanok rendkívül kedvező fekvésére utaltak, mert az ingatlanok a város központjához néhány percre fekszenek, ahol villanyvezeték van. Az ingatlanoktól 150 m-en belül közkifolyó található. A VII. r. felperes ingatlana közvetlenül az aszfaltburkolatú M. utca mellett fekszik. Utaltak továbbá a házhelyek szabadforgalmi értékére. Az alperes a keresetek elutasítását kérte. Álláspontja szerint az igénybe vett ingatlanok jelenlegi állapotukban, nagyságuk, lapályos fekvésük, vizes területük miatt beépítésre alkalmatlanok. A szakértői vélemény előterjesztése után kifejtette azt az álláspontját is, hogy a kisajátított ingatlanok mezőgazdasági rendeltetésű, mezőgazdasági művelés alatt álló területek voltak, ahol területrendezés nélkül lakóházat nem lehetett volna építeni, az egyes tulajdoni részeket mezsgyék választották el egymástól. A szakértői véleményből kitűnően eddig kert művelésre használták a területeket. A város legértékesebb helye mellett fekszenek, közigazgatási, kultúrintézmények, kórház, strand, állomás, autóbusz-megálló alig pár percre vannak. Közvetlenül a kórház mellett vannak. A villany könnyen bevezethető a telkekre, melyek a közút mellett fekszenek. A talajminőség miatt erősebb alapozást igényelnek, a talajvíz magasan fenn van, építkezésre csak töltés után alkalmasak. Az egész terület beépítésre kerül. A külső területet már évekkel korábban házhely kiosztásra felhasználták. Az építési tilalom azért áll fenn, mert e területet bérházak és társasházak beépítésére tartalékolták, e célra történt a kisajátítás is. A szakértő az értéknövelő és csökkentő tényezők figyelembevételével, az ingatlant teleknek minősítve, a | ]-ölenkénti értéket az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 5. számú melléklete alapján 60 Ft-ban jelölte meg. A városi bíróság ítéletével a perbeli ingatlanok QJ-ölenkénti értékét 60 Ft-ban állapította meg, és ennek megfelelően kötelezte az alperest a felajánlott kártalanítási összegen felül az I—VII. r. felperesek részére további 13 080 Ft és kamata megfizetésére. Az ítélet indokolásából kitűnően a városi bíróság tévesnek találta az alperesnek azt a jogi álláspontját, amely szerint a perbeli területeket mezőgazdasági rendeltetésű földeiknek kellene tekinteni, és az értéküket ennek megfelelően kellene megállapítani. Utalt arra, hogy a szakértő helyesen tért ki a telkek értékét befolyásoló tényezőkre. A telkek részlegesen közművesítettnek minősülnek, így az 5. sz. melléklet 4. oszlopa szerint 15—70 Ft közötti irányár vehető alapul. Eszerint a 60 Ft-os érték magasnak tűnhet, de az, értékemelő tényezőkre és a forgalmi értékre is figyelemmel a szakértő által is megállapított érték megfelelő. A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint az a körülmény, hogy egy ingatlan belterületen fekszik, nem döntheti el önmagában véve azt a kérdést, hogy az. 95