Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

Az elsőfokú bíróság a felperest az eljárás során a Pp. 3. §-ára utalással kioktatta arra nézve, hogy keresetét valamennyi tulajdonostársra ki kell terjesztenie, és annak a közgyűlés határozatának hatályon kívül helyezésére kell irányulnia. Tekintettel arra, hogy a felperes keresetét a kioktatás ellenére sem terjesztette ki, azt a bíróság a Ptk. 144. §-ának (1) bekezdésére utalással elutasította. Az ítélet indokolása szerint a közös képviselő a közösségből folyó ügyek körében képviseli a tulajdonostársakat hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben. E törvényes képviseleti jog mindazokra a jogcselekményekre kiterjed, amelyek a társasház közös ügyeinek kezelésével rendszerint együtt járnak, ezt a törvényes hatáskört a tulajdonostársak sem korlátozhatják. A közös képviselő törvényes képviseleti jogosultsága azonban nem terjed ki a tulajdonostársak egymásközti viszonyát érintő kérdésekre. Nem képviselheti tehát a tulajdonostársak egyikét vagy. másikát a többivel szemben. Az ítélet indokolása szerint az egymás közötti vitás kérdéseket illetően maguk a tulajdonostársak állnak egymással szemben. A társasház közös képviselője a közös költségeket illetően a társasház közgyűlésének tartozik beszámolni. A Ptk. 141. §-ának (2) bekezdésében és a 144. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések — amelyek egyébként összhangban állnak az 1924. évi XII. tv. rendelkezéseivel és az alapító okiratban foglalt szabályokkal is — az elszámolás elfogadására a közgyűlés szótöbbséges határozatát kívánják meg. Amennyiben ez a többségi határozat az okszerű gazdálkodást sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség ezt a határozatot keresettel támadhatja meg a bíróság előtt. Ezt a keresetet azonban nem a társasház közös képviselője ellen, hanem a szótöbbséges határozatot hozó többség (tulajdonostársak) ellen kell benyújtania a kisebbségnek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint a társasház közgyűlésének vitatott határozata nem vonható a Ptk. 144. §-ának (1) bekezdésében szabályozott határozat fogalma alá, s ezért az ügy eldöntésénél közömbös, hogy a közgyűlés az alperes elszámolását szótöbbséges határozatával elfogadta-e vagy sem. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis az egyes tulajdonostársak külön-külön jogviszonyban állnak a közös képviselővel, ezért az utóbbit a közgyűlési felmentvény megadása ellenére is elszámolásra lehet kötelezni. A végzés indokolása szerint a közös képviselőnek is joga van arra, hogy az egyes tulajdonostársakat a közös költségek megfizetésére egyenként perrel kényszerítse. Ezért a tulajdonostársak sem zárhatók el attól, hogy a közös képviselőt perben — akár egyenként is — elszámolásra köteleztessék. A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 149. §-a értelmében a társasház-tulajdonra a közös tulajdon szabályait a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. 75