Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

után lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesek tulajdoni illetőségét az alperes lakott vagy beköltözhető állapotban értékelve válthatja-e magához. A magáhozváltásra elsősorban a bent lakó tulajdonostársat kell jogosultnak tekinteni. Igaz ugyan, hogy az alperes e tekintetben nyilatkozott, és a magáhozváltás jogát nem kívánta gyakorolni, de kellő tájékoztatás hiányában ezt a nyilatkozatot úgy tette meg, hogy az őt megillető jogokat nem ismerte. A közös tulajdon megszüntetése módjának megválasztásában a bíróságnak mindkét fél méltányos érdekeit szem előtt kell tartania. Jogszabályt sért a járásbíróság ítélete azért is, mert a peres feleket nem egyidejű teljesítésre kötelezte. Az alperes a megtámadott ítélet szerint a megváltási összeghez juthat anélkül, hogy az ítélet birtokbaadásra vonatkozó rendelkezésének eleget tenne. Megalapozatlan a járásbíróság ítélete a perköltség fizetésére kötelező részében is. A 10. sz. polgári kollégiumi állásfoglalás VH/g. pontja szerint a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos perben általános szabály, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét, s az ettől való eltérés főleg akkor indokolt, ha arra a felek magatartása okot adott. A fentebb kifejtett és a Pp. 3. §-án alapuló tájékoztatás nélkül és a vázolt körülmények tisztázása nélkül a perköltség kérdésében sem hozhatott az elsőfokú bíróság megalapozott döntést. Végül törvényt sért a járásbíróság 3. sz. végzése is, amellyel a felpereseket teljes költségmentességben részesítette, s a 16. sorsz. kiegészítő ítélet is, amellyel akként rendelkezett, hogy a felpereseket terhelő 1100 Ft illeték költségét az állam viseli. A 2/1958. (II. 16.) IM sz. rendelet 10. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis teljes költségmentesség annak engedélyezhető, akinek keresete nem haladja meg a havi 650 Ft-ot, a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül pedig vagyona nincs. Az I. r. felperes a hatósági vagyoni bizonyítvány szerint 1921-ben született, termelőszövetkezeti tag, havi keresete 524 Ft. Ilyen korú termelőszövetkezeti tagnál ez a kereset feltűnően kevés, feltehetően a vagyoni bizonyítvány adata téves. Tisztázásra szorul az is, hogy a felpereseknek van-e háztáji földjük, és abból mi a jövedelmük. Nem tünteti fel a hatósági vagyoni bizonyítvány a perbeli y2 ingatlanilletőséget sem, így kétséges az is, hogy nincs-e a felperesek tulajdonában egyéb ingatlan is. A vagyoni bizonyítvány a II. r. felperesre nem vonatkozik, a II. r. felperes önállóan hatósági vagyoni bizonyítványt nem csatolt, így vele szemben e címen is megalapozatlan a költségmentességet engedélyező végzés. A költségmentesség kérdésében hozott végzést a Legfelsőbb Bíróság nem helyezte hatályon kívül, mert ez a végzés eljárás folyamán hozott végzésnek minősül. A járásbíróságnak a felvetett szempontok alapján hivatalból kell meggyőződnie arról, hogy a tisztázandó kérdések után fenntartható-e a felperesek részére adott költségmentesség, s ha nem, a végzést — a Pp. 86. §-ának (1) bekezdése és a 227. §-ának (2) bekezdése értelmében ahhoz kötve nem lévén — hatályon kívül helyezheti. [P. törv. I. 20 913/1967. sz., BH 1968/4. sz. 5645.] 67