Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

bály szerint az elbirtoklás megszakad, ha a tulajdonos a dologgal rendelkezik. Ha nem egész ingatlan, hanem annak csak egy része áll elbirtoklás alatt, a dolognak természetszerűleg ez tekintendő, mert ez az elbirtoklás tárgya, következésképpen a telekkönyvi tulajdonosnak ezzel magával is felismerhetően — világosan és ténylegesen, nemcsak a telekkönyvi formaság útján — kell rendelkeznie ahhoz, hogy az elbirtoklás megszakadjon. A perbeli esetben a kérdéses ingatlanrésszel Ny. M. L. és felesége örökösei nem rendelkeztek akkor, amikor az egész ingatlant telekkönyvileg H. A-ra és feleségére ruházták. Ugyanez volt a helyzet akkor is, amikor az ingatlant az alperesek megvették, mert előadásuk szerint sem tudtak arról, hogy a kérdéses ingatlanrész az általuk megvásárolt ingatlanhoz tartozik. A javukra szóló rendelkezés tehát az ingatlanrészt illetően a valóságban nem is történt, mégpedig annál kevésbé, mert az az átruházás tárgyát alkotó ingatlantól szembetűnően el volt választva, azt az eladók sem tekintették a sajátjuknak, és erre utaló közlést nem is tettek. Ilyen körülmények között nem szakadt meg az elbirtoklás H. A. és felesége tulajdonszerzése idején 1942-ben, de nem szakadt meg az alperesek tulajdonszerzése idején 1960-ban sem. A Ptké. 80. §-a értelmében pedig, ha az elbirtoklás a Ptk. hatálybalépéséig, 1960. május 1. napjáig nem fejeződött be, a Ptk. hatálybalépése után az elbirtokláshoz 10 év szükséges, kivéve, ha a korábbi 32 éves elévülési időből ennél kevesebb van hátra. Ehhez képest az elbirtoklási időhöz mindazt az időt is hozzá kell számítani, (amely az alperesek tulajdonosi minősége alatt eltelt mindaddig, amíg tulajdonjogukat a felperesekkel szemben nem érvényesítették, illetőleg olyan joglépést nem tettek, amely az elbirtoklás megszakítására alkalmas. A perbeli adatok szerint ilyen joglépésnek az alperesek viszontkeres étének az előterjesztését kell tekinteni, amely 1965. október 19-én történt. Mindezekhez képest a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egybehangzóan megállapította, hogy a vitás területre a felperesek elbirtoklás útján tulajdonjogot szereztek. [P. törv. I. 20 874/1968. sz., BH 1969/4. sz. 6023.] f) Találás 34. Tálalói díjra csak az a személy tarthat igényt, aki olyan értékes dolgot talál, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdona egyébként is feledésbe ment (Ptk. 132. §). A felperes Sz. S. aranyművessel 1947. november 8-án kötött házasságot. Házasságukat a bíróság 1954. márciusában felbontotta. A felperes és férje, az utóbbi 1959. június 19-én bekövetkezett haláláig, a K-i bérház egyik lakásában együtt laktak. Ez a bérház — másik két bérházzal együtt — az 1952. évben bekövetkezett államosításig Sz. S. tulajdona volt. A felperes 1964. július 28-án személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőr52