Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

nak kizárólagos jogát. A szerzőt megilleti az a jog is, hogy szellemi alkotását a felhasználásra vonatkozóan kötött szerződéssel a társadalom rendelkezésére bocsássa. A szerző az ilyen szerződés útján jut egyben hozzá a munkája mennyiségének és minőségének megfelelő díjazáshoz. Az alperes különböző időpontokban kötött és okiratba foglalt szerződésekben bízta meg a felperest különböző táncművek koreográfiájának elkészítésével, továbbá egyesek betanításával és rendezésével. Egy szerződés kivételével valamennyi szerződés kifejezetten feljogosítja az alperest arra, hogy a táncművet akár belföldön, akár külföldön előadja. Mindegyik szerződésben kötelezettséget vállalt az alperes arra, hogy ellenszolgáltatásként a bruttó összbevétel meghatározott százalékát fizeti a felperesnek. Mindezekre figyelemmel tehát az állapítható meg, hogy az alperes a felek között létrejött szerződéses jogviszony alapján tekintette magát feljogosítottnak az említett táncmű külföldi előadására is. Ha a felek nem kötöttek újabb írásbeli szerződést, az 1945-ben létrejött szerződés eredeti tartalma — a felek ráutaló magatartása folytán [Ptk. 216. § (1) bek.] — mind a felperesnek járó díj összege, mind pedig a külföldi előadások tekintetében módosult. Mindegyik szerződés tartalmazza a feleknek arra vonatkozó megállapodását, hogy az alperes előadásonként a bruttó összbevétel meghatározott százalékát fizeti a felperesnek. A felek szándóka tehát kétségtelenül arra irányult, hogy a felperes az egyes táncműveknek az alperes által történő előadása után minden esetben megfelelő ellenszolgáltatásban részesüljön, tehát akkor is, ha az előadásra külföldön kerül sor. Abból, hogy a szerződések a külföldi előadásokkal kapcsolatban a felperesnek járó díjról külön nem rendelkeznek, nem lehet arra következtetni, hogy a felperesnek nincs is jogszerű igénye megfelelő díjra. A Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződéssel kikötött szolgáltatásért — ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik — ellenszolgáltatás jár. A szóban levő esetben nemcsak hogy kifejezetten nem következik a szerződésből vagy a körülményekből a felperesnek a külföldi előadásokkal kapcsolatban az ellenszolgáltatásról való lemondása, hanem a felek között létrejött jogviszony egészéből éppen az alperes díjfizetési kötelezettségére lehet aggálytalanul következtetni. Az említetteket alátámasztja az alperes volt igazgatóhelyettesének a tanúvallomása is, amely szerint akkor, amikor a szerződésekben az alperes részére a külföldi előadások jogát is biztosították, semmi esetre sem gondoltak arra, hogy a felperes szerző: jogát ingyen vegyék igénybe, „ilyen gondolat fel sem merült". Mindez összhangban van a jogrendünkben következetesen érvényesülő azzal az elvvel, amely szerint a szellemi alkotás társadalmi elismerését — a kulturális értékek további gyarapítására való ösztönzés érdekében is — megfelelő díjazással is kifejezésre kell juttatni. Az alperes fizetési kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szerződések szerint a jogdíj az egyes előadások összbevételének meghatározott százaléka. Az alperes fizetési kötelezettségét, illetőleg a felperesnek a megfelelő díjra vonatkozó igényét ugyanis nem érinti az, ha az alperes olyan feltételek mellett vállalkozik a tánc27