Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

iránti igényét érvényesíti, amely álláspontja szerint azért illeti meg, mert az alperes részére a munkaviszonyból származó kötelességén túlmenően olyan szerzői tevékenységet is végzett, amely után őt szerzői jogdíj megilleti. A felperes keresettel érvényesített követelésének az elévülésére tehát nem az Szjt. 36. §-ának, hanem a Ptk. 324. §-^a (1) bekezdésének a rendelkezése irányadó, amely az elévülési időt öt évben állapítja meg. Minthogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 1962. február 28-án szűnt meg, és az Értelmező Szótár kéziratát az alperes 1962. április 15-én adta nyomdába, a felperes pedig — az alperes által nem vitatottan — a követelése teljesítésére az alperest írásban 1967. február 20-án szólította fel, a felperes keresete elévülés okából nem utasítható el. A felperes az alperessel 1956. szeptember 3-án létesített megállapodás alapján a nyers kézirat egységesítésében tartozott részt venni, majd az 1957. szeptember 3-án és 1959. április 15-én kelt megállapodás már azt is tartalmazza, hogy szótár-szerkesztői munkát is végez. A per adataiból, a kihallgatott tanúk vallomásaiból megállapítható, hogy ez a munkakör az értelmezést, a szócikkek írását is magában foglalta. A felperes azt a munkát a Nyelvtudományi Intézet részére belső munkatársi minőségben végezte, mert a szótár az Intézet szerkesztésében készült. Nem kétséges, hogy a felperes a megállapodás szerinti munkát munkaviszonya keretében elvégezte, és a kikötött munkadíjat az alperestől megkapta. Ezen túlmenően szerzői jogdíj címén az alperessel szemben további jogszerű igénye nincs. Nincs jelentősége annak, hogy O. L., aki a Nyelvtudományi Intézet részéről mint főszerkesztő a szótár szerkesztési munkálatait irányította, a szótár szerkesztésében részt vevő munkatársakkal azt közölte, hogy munkájukért külön honoráriumot is fognak kapni, mert nevezett az alperes nevében kötelező nyilatkozatot nem volt jogosult tenni. Az is közömbös a felperes kereseti igényének az elbírálása szempontjából, hogy a Nyelvtudományi Intézet abból az összegből, amelyet az alperes jutalom címén az Intézetnek átutalt, a felperest nem részesítette. Az előadottak szerint a felperes keresetének az alperessel szemben jogszerű alapja nincs. Nem tévedett ennélfogva az elsőfokú bíróság, midőn a felperes keresetét elutasította. [Legf. Bír. Pf. III. 20 292/ 1968. sz., BH 1968/10. sz. 5833.] 14. í. Külföldi vendégszereplés során előadott, szerzői jogi oltalom alatt álló mű szerzője részére a szerzői jogdíjat a művet előadó köteles megfizetni (1921. évi LIV. tv. 49., 50. §). II. A szerződésen alapuló jogdíj iránti követelés öt év alatt, míg a szerzői jogbitorlással okozott kár megtérítése iránti követelés három év alatt évül el [Ptk. 324. § (1) bek., 1921. évi LIV. tv. 36. §]. A koreográfus felperes az alperes balettmestere. A felek között az 1945-től 1958-ig terjedő időben szerződések jöttek létre, amelyek szerint a felperes elkészíti és betanítja több táncmű koreográfiáját. A felperest ellenszolgáltatásként minden előadás után a bruttó összbevételnek a szerződésekben meghatározott százaléka illeti meg. A szerzői jog25