Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

íépés (jognyilatkozat) még peren kívül történik, az indítja meg a peres eljárást, bírósági határozattal történő elbírálásról viszont a perindítás előtt szó sem lehet, így pedig a Ptk. 19. §-ához képest csak a gyámhatóság bírálhatja el azt, hogy a peres igény érvényesítése nem veszélyezteti-e a kiskorú anyagi vagy egyéb érdekeit. Ebből folyik, hogy mindkét fokú bíróság jogszabálysértéssel mellőzte a perben annak vizsgálatát, hogy a törvényes képviselő részére az illetékes gyámhatóság a perindításhoz szükség felhatalmazást megadta-e. Minthogy azonban a gyámhatóság a jóváhagyást utólag is megadhatja, a Legfelsőbb Bíróság csupán a másodfokú ítéletet helyezte hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 19. §-ának (3) bekezdése szerint bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges. E rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás kifejti, hogy a törvény egyetlen olyan esetben sem követeli meg a gyámhatósági jóváhagyást, amikor a nyilatkozatot a bíróság vagy a közjegyző határozattal vizsgálja felül. Ez azt jelenti, hogy a bíróság és a közjegyző előtti eljárás során a gyámhatóság feladatát a bíróság, illetőleg a közjegyző veszi át, és a jognyilatkozat jóváhagyása vagy annak megtagadása a határozat meghozatalával történik. A jognyilatkozat érvényességéhez tehát nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására akkor, ha a jognyilatkozatot a bíróság bírálja el, minthogy ilyenkor a bíróság látja el a gyámhatóság feladatát, s ehhez képest az elbírálás során a jognyilatkozatot természetszerűleg a kiskorú érdekeinek szem előtt tartásával kell vizsgálni. Ha a kiskorú — törvényes képviselője útján — a közös tulajdonnak oly módon való megszüntetése iránt indít pert, hogy a bíróság a kiskorú tulajdoni hányadát megfelelő ellenérték fejében adja egy másik tulajdonostárs tulajdonába, bizonytalan, hogy a bíróság a közös tulajdont egyáltalán megszünteti-e, s ha igen, milyen módon. E vonatkozásban a bíróság — a Ptk. 148. §-ában és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 10. számú állásfoglalásában (PH 149. old.) foglaltak szem előtt tartásával — a rendelkezésre álló bizonyítékoknak és általában az eset összes körülményeinek a mérlegelésével a legjobb meggyőződése szerint határoz. A kereseti jognyilatkozat tehát — mint általában az egész kereseti kérelem — nem kétségesen bírósági elbírálásra kerül. Ebből pedig az következik, hogy a Ptk. 19. §-ának (3) bekezdése értelmében a perindításhoz a gyámhatóság jóváhagyására nincs szükség. Ez összhangban áll a Pp. 49. §^ának (3) bekezdésével, amely szerint abban a tekintetben, hogy a törvényes képviselőnek mennyiben van szüksége a per viteléhez vagy egyes perbeli cselekményekhez külön felhatalmazásra, az erre vonatkozó külön jogszabályok az irányadók. Olyan jogszabályi rendelkezés azonban nincs, amely a közös tulajdon megszüntetése iránti per megindításához gyámhatósági jóváhagyást írna elő. Ezek szerint a kiskorú törvényes képviselője gyámhatósági jóváhagyás, illetőleg felhatalmazás nélkül indíthat pert a közös tulajdon megszüntetése iránt, a bíróságnak azonban határozata meghozatalánál meszszemenően figyelemmel kell lennie a kiskorú érdekeire, ennélfogva pe20