Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

vételt követően az ingatlanokat birtokba vette, a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésére azonban nem került sor. A felperes 1967. évben az eladó jogutódjához, az alpereshez fordult, és telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okirat kiadását kérte. Az alperes a szükséges bejegyzési engedélyt nem adta meg. Az ilyen előzmények után indult perben az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta azt, hogy a felperes az ingatlanokra vonatkozóan tulajdoni igényt szerzett. Hivatkozott arra, hogy a jogutódlás óta az ingatlanokat birtokban tartja. Az elsőfokú eljárásban a felperes felmutatta és másolatban csatolta az adásvételi szerződést, a vételár és az illeték kifizetésére vonatkozó nyugtákat. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli ingatlanok tulajdonjoga vétel címén a felperest illeti meg. Kötelezte az alperest, hogy a felperes tulajdonjogának bejegyzésére alkalmas okiratot 15 napon belül adjon ki, vagy tűrje, hogy a felperes a jogerős ítélet alapján közvetlenül kérhesse a telekkönyvi hatóságtól tulajdonjogának bejegyzését, ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az ingatlan megvételét teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolta, az ingatlant birtokban tartja, ezért az alperes mint az eladó jogutódja köteles tűrni, hogy a felperes tulajdonjoga a telekkönyvbe is bejegyzésre kerüljön. Az ítélet ellen fellebbező alperes a másodfokú eljárásban — egyebek között — arra is hivatkozott, hogy a szerződésben eladóként szereplő egyesületnek az alapszabálya szerint az ingatlan eHdegenítéséhez a közgyűlés jóváhagyása kellett volna. A felperes a közgyűlés jóváhagyását, valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyását nem igazolta. A másodfokú bíróság a bizonyítás anyagának kiegészítése után hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A kiegészített tényállás alapján bizonyítottnak látta az ingatlanok azonosságát és a vételár kifizetését. Álláspontja szerint az elvileg már elhatározott parcellázás során történő egyes eladásokhoz nem kellett a közgyűlés jóváhagyása. Ezt támasztja alá, hogy a becsatolt közgyűlési jegyzőkönyv-kivonatok egyetlen konkrét eladást nem említenek, holott számos eladás történt. Az e határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. A telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okirat szolgáltatására irányuló kereset teljesítésének előfeltétele volt, hogy a felperes érvényes adásvételi okirattal rendelkezzék, vagy elbirtoklással tulajdonjogot szerezzen. Ettől függően volt kötelezhető az alperes a kereseti kérelem szerint. A felperes azonban az evégből szükséges bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes a periratokhoz csatolta az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 1929—1930. évfolyamában megjelent alapszabály kivonatos másolatát. Az alapszabályt a belügyminiszter — többek között — azzal a kiegészítéssel hagyta jóvá, hogy az 54. §-ban említetteken kívül a közgyűlés hatáskörébe tartozik még: ... az egyesületi vagyon állagát érintő jogügyletek elhatározása és jóváhagyása... a vagyon hovafordítása tárgyában való határozathozatal. Az 1933. március hó 11-én a rendkívüli közgyűlést megelőző választmányi ülésen felvett jegyzőkönyv szerint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 27 576/1933. szám alatt kiadott rendeletében továbbra is 146