Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

kívánja a tulajdonjognak olyan korlátozását, amely szerint az ingatlanok a minisztérium előzetes hozzájárulásai nélkül sem el nem adhatók, sem meg nem terhelhetők. Az alapszabályból és az említett miniszteri rendeletből kitűnően az ingatlan elidegenítéséhez a minisztérium hozzájárulása és a közgyűlés jóváhagyása kellett. A tulajdon megszerzésének igazolásához ennélfogva a perben a felperesnek azt is bizonyítania kellett volna, hogy az ingatlan elidegenítéséhez a minisztérium hozzájárult, és az egyesületi közgyűlés az elidegenítést jóváhagyta. Az adott esetben ezt szükségessé tette az is, hogy a felperes a vétel időpontjában az egyesület főtitkára volt, és az eladásnál az egyesület titkára és elnöke járt el. A felperes személyes meghallgatása során maga adta elő, hogy a minisztériumi hozzájárulás a parcellázáshoz megvolt, azt azonban személyesen nem látta, s hogy a későbbiek során a jóváhagyás hiánya miatt nem került bejegyzésre a tulajdonjoga. Előadta a felperes azt is, hogy az Egyesületnél az 1947—1948. évben érdeklődött, hogy a jóváhagyás megérkezett-e, s ekkor közölték vele, hogy a jóváhagyás nem jött meg. Minthogy olyan közlést kapott, hogy a telket csak a tulajdonjog bejegyzése után használhatja, ezért ő és családtagjai az ingatlant soha nem használták. A lefolytatott bizonyítás adataiból tehát nem állapítható meg megnyugtatóan a szükséges hozzájárulás és jóváhagyás megléte, ezek hiányában viszont a szerződés érvényesen nem jöhetett létre, így a felperes tulajdonjogának bejegyzését nem igényelheti. Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. [P. törv. II. 20 761/1969. sz., BH 1970/9. sz., 6498. sz.] 105. Ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténte előtt is jogosult bármelyik jél a szerződési nyilatkozatát megtámadni (Ptk. 215. §). A peres felek 1967 januárjában életközösségre léptek, és együttélésüket a felperes tulajdonában álló házas ingatlanban kezdték meg. Minthogy a ház részükre kicsinek bizonyult, a felperes az alperessel történt megbeszélése folytán arra az elhatározásra jutott, hogy a házat eladja és helyette másikat vesz. Ilyen előzmények után jött létre a peres felek, valamint D. J. és V. I. között az 1967. március 18-án kelt adásvételi szerződés, amely szerint a peres felek i/2—V2 arányban megvásárolták az ö-i telekjegyzőkönyvben felvett 946 négyszögöl területű házas ingatlant 30 000 Ft-ért. A vételárat teljes egészében a felperes fizette ki. A vétel után a felek a megvásárolt ingatlanba beköltöztek, és abban a felperesnek 1967. július 20-án történt eltávozásáig együtt éltek. Az adásvételi szerződés államigazgatási jóváhagyása [1967. évi IV. tv 22. § (2) bek., 41. § (2) bek., 1957. évi 10. sz. tvr. 10. § (1) bek., 3/1957. (II. 3.) FM sz. r. 12. § (4) bek.] még nem történt meg. A felperes módosított keresetében annak tűrésére kérte az alperest kötelezni, hogy a szerződés alapján az államigazgatási hatóság engedé147