Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

Az eljárás során a felperes a keresetlevélben előterjesztett indítványát annyiban módosította, hogy a járásbíróság az I. r. alperest öszszesen 27 900 Ft megfizetésére kötelezze, míg a VI. r. alperessel szemben támasztott keresetet 500 Ft-tal leszállította, a III. r. alperessel szembeni keresetétől pedig elállott. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 30 600 Ft és annak 1963. október 1. napjától járó törvényes kamata, a II. r. alperest 15 000 Ft és annak 1963. október 1-től járó törvényes kamata, a IV. r. alperest 3000 Ft és annak 1965. szeptember 1. napjától járó törvényes kamata, a IV. r. és V. r. alpereseket egyetemlegesen 1500 Ft és annak 1964. március 1-től járó törvényes kamata megfizetésére kötelezte az állam javára. Kötelezte a járásbíróság az I. r. alperest — a keresetnek megfelelően — annak tűrésére, hogy a II., IV. és V. r. alperesektől visszajáró szolgáltatásokat az állam javára fizessék meg. A járásbíróság a keresetet a VI. r. alperessel szemben, illetve a fentieket meghaladóan elutasította, míg a III. r. alperessel szemben a pert megszüntette. Az I. r. alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel megtámadott részét oly módon változtatta meg, hogy a marasztalás összegét az I. r. alperessel szemben 2550 Ft-ra leszállította azzal, hogy 1050 Ft után 1963. október 1-től, 800 Ft után 1964. május 16-tól, 700 Ft után 1966. március 15-től kezdve köteles évi 5% kamatot fizetni. A másodfokú bíróság a felperes keresetét a II., IV., továbbá az V. r. alperesek vonatkozásában teljesen elutasította. Álláspontja szerint a 3tk. 307. §-ának (1) bekezdésében meghatározott uzsora bűntette nem azonos a Ptk. 202. §-ának (1) bekezdése szerinti uzsorás szerződéssel. így a büntetőbíróság által megállapított uzsora bűntette nem feltétlenül minősül uzsorás szerződésnek is. Miután pedig az I. r. alperes az adott esetben nem használta ki alperes-társai szorult helyzetét akkor, amikor azok részére televízió-, bútor-, gépkocsi-, sertés vásárlás és házbővítés céljaira kölcsönt nyújtott, a perbeli szerződések — uzsora címén — nem semmisek. Utalt azonban a megyei bíróság arra, hogy a Ptk. 232. §-ának (3) bekezdése értelmében — eltérő jogszabály hiányában — a kamat kikötése az évi 5%-ot meghaladó részében semmis, s a perbeli adatok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az I. r. alperes a törvényes kamatot meghaladó kamatot kötött ki, illetőleg fogadott el. Ezért az I. r. alperes az évi 5% mértéket meghaladó kamatok összegét, 2550 Ft-ot és annak járulékait az államnak — a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Ptké. 35. §-a értelmében — köteles megfizetni. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntetőbírói ítélet a polgári perben eljáró bíróságra irányadó abban a kérdésben, hogy követtek-e el bűncselekményt, s annak elkövetője a terhelt volt-e. Az .adott esetben a polgári perben eljáró bíróságra kötelezően irányadó a büntetőbíróságnak az a megállapítása, hogy az I. r. alperes a II— VI. r. alperesek sérelmére az uzsora bűntettét elkövette. A megyei bíróság a Pp. 9. §-ában foglalt rendelkezés megsértésével állapította meg, hogy az I. r. alperes nem használta ki alperes-társai „szorult" helyzetét, 140