Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

tokháborítást, miután az ilyen magatartás birtokháborítást nem valósít meg. , , . A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A tényállásból kitűnően a felek között az életközösség évekkel ezelőtt megszakadt, a perbeli lakás volt az utolsó közös lakásuk, a felperes jelenleg is ott van állandó lakóként bejelentve. Az alperes bizonyítani kívánta azt, hogy a felperes hosszabb idő óta nem lakott ott, csupán nappal látogatta meg a gyermekeket. Az eljárt bíróságok e bizonyítást nem vették fel. A Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. Azt kell tehát vizsgálnia, hogy a birtoklásban megzavart fél jogosult-e a birtoklásra. A jogos birtokost az önkényes beavatkozással szemben védelemben kell részesítenie. A másodfokú bíróság törvénysértően helyezkedett arra az álláspontra, hogy a különélő házastársak között nem lehet birtokháborításként felfogni az egyik félnek azt az eljárását, hogy a másikat a lakásba nem engedi be, abból kizárja, és hogy ez mindaddig nem valósít meg birtokháborítást, amíg a felek megállapodása, illetve a bíróság ítélete ei nem dönti a használat kérdését. A házastársak mindaddig, amíg a lakáshasználat kérdése közöttük végleges elrendezést nem nyer, a lakás közös birtoklására jogosultak. Ezt az álláspontot támasztják alá a lakásjogi rendelkezések is. A házastársak a közös lakásra nézve egyenlő jogú bérlőtársak. A Ptké. 64. §-a értelmében a lakás bérlőjét mindaddig birtokvédelem illeti meg, amíg a lakás kiürítését elrendelő jogerős határozatot végre nem hajtják. Ebből — szemben a másodfokú bíróság álláspontjával — az következik, hogy még a lakásnak azt a bérlőjét is birtokvédelemben kell részesíteni, akit ugyan jogerős határozattal köteleztek a lakás elhagyására, a határozatot azonban még nem hajtották végre. Az adott esetben a peres felek közös lakása a személyi tulajdonukban álló szabadrendelkezésű házingatlanban volt, a peres felek tehát tulajdonostársak, s ez alapon mindegyikük jogosult a birtoklásra. A Ptk 189. §-ának (2) bekezdése értelmében a közös birtokosok — egymás közötti viszonyuk alapján — egymással szemben is jogosultak a birtokvédelemre. A perbeli adatokból arra is következtetni lehet, hogy a peres felek között hallgatólagos megállapodás jött létre az egyes helyiségek kizárólagos használatát illetően. Nem kétséges tehát, hogy az a házastárs, aki az egyik helyiséget kizárólag használta, birtokvédelemre jogosult az őt birtoklásában megzavaró másik házastárssal szemben. Ezekre tekintettel törvénysértően helyezkedett a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a különélő házastárs nem követ el birtokháborítást akkor, ha a másik házastársat a közös lakásból kizárja. Az ilyen gyakorlat kialakítása alkalmas volna arra, hogy az állampolgárokat önkényes eljárásra bátorítsa. [P. törv. II. 20 378 '1969. sz., BH 1969/12 s? 6262.] ' ' 95. A bérleti jogviszony megszűnése után a jogcím nélküli lakás használóvá vált volt bérlőt a birtokvédelem a volt bérbeadóval szemben is megilleti mindaddig, amíg a kiürítést elrendelő jogerős határozatot végre nem hajtják (Ptké. 64. §). 135