Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

ingatlan ideiglenes megművelhetetlenségének következménye az ingatlanon levő zöldleltári értékben (szántás, vetés, folyó gazdasági évben végzett trágyázás költsége, évelő takarmánynövényekben, gabonaneműekben, szőlőben, gyümölcsökben stb.) keletkezett minden kár, egészen a művelési ág változásában jelentkező károkig. Tehát a végleges megművelhetetlenségtől eltekintve a mezőgazdálkodásban okozott bányakár a Vhr. 69. §-a alá esik. Azokért a tényleges kárnak megf elelő pénzbeli kártalanítást kell fizetni. A zöldleltári értékben felmerült káron felül a művelési ág változásából eredő kár megtérítését célzó kártalanítás összege azonban nem haladhatja meg az érintett ingatlan háromévi tiszta jövedelmét. A Legfelsőbb Bíróság határozatában kifejtett álláspont elfogadása mellett a Vhr. 69. §-ának hatálya alá tartoznának a mezőgazdálkodásban okozott károk végleges megművelhetetlenséggel nem járó legenyhébb (kizárólag a zöldleltári értékben okozott károk), valamint a legsúlyosabb esetei (művelési ágváltozással járó kár) — a két fokozat közti esetek azonban nem. Ez arra az elfogadhatatlan eredményre vezetne, hogy a törvény értelmében a művelési ágváltozással nem járó kisebb károsodásnál esetleg nagyobb kártalanításnak lenne helye, mint a művelési ágváltozást előidéző súlyosabb kár esetében. Ezért a perbeli esetben nem a polgári jog általános szabályait, hanem a Vhr. 69. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. E jogszabály szerint „az esetleges egyéb károkért" a tényleges kárnak megf elelő pénzbeli kártalanítás jár és a művelési ág változásából eredő kár megtérítését célzó kártalanítás összege nem haladhatja meg az érintett ingatlan háromévi tiszta jövedelmét. Eszerint tehát meg kell állapítani a kivágott fák értékét, éspedig abban az állapotukban, amikor azokat kivágták, másrészt meg kell állapítani a kivágott fák terméshozamából eredő 3 évi tiszta jövedelmet. Tévedett a Legfelsőbb Bíróság akkor, amikor az elmaradt haszon megállapításánál a várható teljes haszonnak időbeli korlátozás nélküli vizsgálatára adott iránymutatást (a szakértő részére adott iránymutatás 3. pontja). Ezen a címen ugyanis a Vhr. már idézett 69. §-ának alkalmazásával csupán a kivágott fák terméséből eredő tiszta jövedelem 3 évi öszszegét lehet figyelembe venni. Ami pedig a szakértő közbenjöttével tisztázandó egyéb kérdések vizsgálatára vonatkozó iránymutatást illeti, ez részben hiányos, részben felesleges, mert a hasznokon felül csak azt kell vizsgálni, hogy mennyi volt a kivágott fák értéke a kivágás időpontjában. Helytálló viszont a szakértő részére a 4. és 5. pontban adott iránymutatás, amely a kárt csökkentő tényezők figyelembevételére utal. A kifejtettekre tekintettel törvénysértő a Legfelsőbb Bíróság határozatának indokolásában elfoglalt az az álláspont, hogy az ügyben a 9/ 1961. (III. 30.) Korm. sz. rendelet (Vhr.) 69. §-a nem alkalmazható — ezért az Elnökségi Tanács a törvényességi óvásnak helyt adva a támadott határozat indokolásának ezt a részét mellőzte. [P. törv. Eln Tan 20 560/1967. sz., BH 1968/1. sz. 5566.] 133