Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

követelhető [1965. évi 15. sz. tvr. 13. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 40. §1 A járási tanács vb. igazgatási osztálya az 1967. augusztus 16-án kelt határozatával az alperes kérelmére kisajátította az V. r. felperesnek a 78 •-öl területű beépített ingatlanát. A kisajátítást kérő a telekért •-ölenként 40 Ft kártalanítást ajánlott fel. A telekért, felülépítményekért és a zöldkárért felajánlott összeg összesen 190 162 Ft-ot tett ki. A felperes keresetében tovább 89 221 Ft kártalanítás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A telek után •-ölenként 120 Ft kártalanítás megállapítását kérte, és az épületek után felajánlott kártalanítási összeget is kevésnek tartotta. A tárgyaláson az V. r. felperes a keresetét 15 600 Fttal leszállította 73 621 Ft-ra, minthogy a telek területét tévesen számította, 156 •-öl helyett 78 O-öl után illeti meg csupán a kártalanítás. Ugyanakkor költözködési költség címen 2000 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A szakértők a telek értékét •-ölenként 120 Ft-ban jelölték meg, a felülépítmények után pedig összesen 189 635 Ft kártalanítás megállapítását javasolták. Az V. r. felperes előadta, hogy az épületben kisipari műhelyt tartott fenn, és a kisajátítás folytán a város másik részén tudott új lakóházat vásárolni, ezért a vevőkörét elvesztette. A kisajátított épületben folytatott kisipari tevékenységére figyelemmel kérte az ingatlan forgalmi értékének nagyobb összegben való megállapítását. A szakértők véleménye szerint a kisipari tevékenység folytatása, illetőleg a műhely áthelyezése következtében a vevőkör elvesztése műszaki szempontból nem értékelhető. A járásbíróság ítéletében az alperest az V. r. felperes javára 15 219 Ft megfizetésére kötelezte. A járásbíróság a kisajátított ingatlan értékének a megállapításánál elfogadta a perben meghallgatott szakértők véleményét. A telek értékét •-ölenként 120 Ft-ban, összesen 9360 Ft-ban, az épületek értékét 189 635 Ft-ban, a zöldkártalanítás összegét 386 Ft-ban, végül a költözködési költséget 1000 Ft-ban állapította meg. Az alperes 190 162 Ft kártalanítást ajánlott fel, ezért a járásbíróság a különbözetként mutatkozó 10 219 Ft megfizetésére kötelezte az alperest. További 5000 Ft kártalanítást pedig azzal az indokolással állapított meg, hogy a felperesnek a kisajátítás következtében a műhelyét a kisajátított épületben meg kellett szüntetnie, és iparát más, a régitől távoleső helyen kénytelen folytatni, illetőleg újból kezdeni, és ez a részére súlyos anyagi hátrányt jelent. A járásbíróság fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletének az V. r. f elperesre vonatkozó marasztaló rendelkezése 10 219 Ft-ot meghaladó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A kisajátításról szóló 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-a értelmében a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 40. §-a pedig részletesen meghatározza a kisajátítási kártalanítás kereteit. Eszerint kártalanítás jár a kisajátított ingatlanért (földrészlet, épület, tartozékok), a növényzetért, az értékveszteségért, az ingatlanra vonatkozó jogok megszüntetéséért és egyes költségekért. E rendelkezésekből következik, hogy a kisajátított ingatlanon, illető119