Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

az üzlethelyiséghez tartozó egyéb mellékhelyiségek voltak. Az udvari épületrészben az I. r. felperes lakása és műhelye volt. A szakértő az utcai épületrész (I. számmal jelzett épület) újraelőállítási költségét az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 6. számú mellékletének 74. tétele alapján állapította meg, és az avulás levonásával az épületet 157 740 Ft-ra értékelte. A helyiségek lakott állapotban kerültek kisajátításra, ezért a lakottság miatti 40% levonása után az épület értékét 94 644 Ft-ban jelölte meg. A járásbíróság megkeresésére a megyei tanács vb. kereskedelmi osztálya azt közölte, hogy az épületben üzemelt eszpresszó helyett más üzemet a vendéglátóipari vállalat nem nyitott. A járásbíróság a kiegészítő szakvélemény alapján az ingatlan értékét 293 773 Ft-ban állapította meg. A volt eszpresszó helyiség térfogatára eső kártalanítás értékéből a lakottság miatti értékcsökkenést nem vonta le, mivel a vendéglátóipari vállalat részére más helyiséget nem biztosítottak, így e helyiség beköltözhető állapotban került a kisajátító birtokába. A járásbíróság a felajánlott kártalanítást meghaladóan 23 721 Ft megfizetésére kötelezte a III. r. alperest. A járásbíróság ítélete elsőfokon jogerőre emelkedett. A járásbíróság ítéletének a volt eszpresszó helyiség beköltözhető állapotban történt értékelésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 29. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kisajátított ingatlanban levő üzlethelyiséget, irodát, raktárt és más hasonló helyiséget bérlő használta, az épület értékéből le kell vonni a szóban forgó helyiségre az összes beépített térfogat alapján eső érték 40%-át. Az együttes rendelet 40. §-a (2) bekezdésének rendelkezése értelmében, ha a bérlő cserehelyiségre nem tart igényt, részére pénzbeli kártalanítást kell adni. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható a közületi elhelyezésre és a raktárgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozó bérlőkre (használókra). Az együttes rendelet 40. §-ának (1) bekezdéséből világosan kitűnik, hogy a lakottság címén értékcsökkentésre csak abban az esetben nem kerül sor, ha a helyiséget a tulajdonos használta, és cserehelyiségre nem tart igényt. A perbeli esetben a járásbíróság a volt eszpresszó helyiség értékéből a lakottság miatti értékcsökkenést azért nem vonta le, mivel a bérlő részére cserehelyiséget nem biztosítottak. E körülménynek a lakottság miatti értékcsökkenés levonásánál nincs jelentősége, mert ügydöntő jelentősége annak a tényleges állapotnak van, amilyen állapotban a kisajátítás történt. Egyébként nem is a tulajdonos ténykedésére vezethető vissza, hogy a vendéglátó üzem elköltözött, és hogy csere helyiségre nem tartott igényt. A volt eszpresszó helyiség tehát lakott állapotban került kisajátításra, így a lakottság miatti értékcsökkenést e helyiség térfogatára eső értékből is le kell vonni. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 29. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását a járásbíróság törvénysértően mellőzte. [P. törv. I. 20 639/1967. sz., BH 1968/2. sz. 5603.] 82. A kisajátított ingatlanon, illetőleg épületben gyakorolt jövedelemszerző tevékenység lehetőségének megszűnése miatt kártalanítás nem 118