Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

200 Ft megítélését azért javasolta, mert a mostani magasabb forgalmi értékek konjunkturálisnak tekinthetők. Ezt követően a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalási összeget felemelte. A felemelés abból adódott, hogy a telekért •-ölenként 280 Ft-ot ítélt meg. Állásfoglalása szerint a felperest olyan helyzetbe kell hozni, hogy a kártalanítási összegből a lehetőséghez képest hasonló nagyságú és adottságú ingatlant vásárolhasson. A megyei bíróság ítéletének a telekkártalanítást megállapító része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 42. §-a értelmében a kisajátított telek értékét irányárak alapján kell megállapítani, figyelembe véve a település jelentőségét, a közművesítés fokát, a teleknek a személyes szükséglet által indokolt nagyságát és az értékét befolyásoló egyéb tényezőket. Ez utóbbiakat az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 22. §-ának (1) bekezdése sorolja fel példálózóan. A PK 906. számú (új szám PK 11. PH 158. old.) állásfoglalás szerint a kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi értéknek is jelentősége van. A forgalmi értéket is azonban az irányárak szem előtt tartásával, a jogszabályban kiemelt és az esetleges egyéb tényezőkkel való kölcsönhatásában, ezekkel összefüggésben kell értékelni, mert csak az ilyen egybevetés vezethet az ingatlan valóságos értékének megfelelő kártalanítás megállapításához, a társadalmi és egyéni érdek összhangjának biztosításához. A megyei bíróság a telek kártalanításának megállapításánál e jog- . szabályokra és ezek helyes értelmére nem volt tekintettel, és így döntése e részében törvénysértő. Túlzott jelentőséget tulajdonított a telek forgalmi értékének, és az irányárakat, valamint a jogszabályban felsorolt tényezőket nem kellően és különösen nem összefüggésükben vette figyelembe. A tényállásból megállapíthatóan kétségtelenül meglevő értékemelő tényezők száma és jelentősége még a forgalmi érték figyelembevételével sem indokolja az irányár felső határának majdnem háromszoros túllépését. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. [P. törv. I. 20 171/1969. sz., BH 1970/1. sz. 6298.] 78. Kisajátítási kártalanítás megállapítása szempontjából a telek beépítettsége, illetőleg beépítetlensége önmagában nem minősíthető a telek értékét befolyásoló (értéknövelő, illetőleg értékcsökkentő) tényezőnek [Ptk. 172. § (2) bek., 1965. évi 15. sz. tvr. 13. § (1) bek., 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 42. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 22., 23. §]. Az alperes kérelmére kisajátították az I. r. felperesnek, valamint a II. és III. r. felpereseknek egymás mellett fekvő ingatlanait. Az I. r. felperes ingatlana 461 Q-öl területű, és rajta egy három szobából és mellékhelyiségekből álló lakóház állott, míg a II. és III. r. felperesek ingatlana 295 •-öl területű, beépítetlen telek. A felperesek az alperes által a növényzetért felajánlott kártalanítást elfogadták, a telekkel kapcsolatosan azonban — sőt az I. r. felperes ezen 113