Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

felül az épülettel kapcsolatosan is — többletkártalanítás iránt indítottak pert. Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy az általa felajánlott kártalanításon felül az I. r. felperesnek 115 799 Ft, a II. és III. r. felpereseknek pedig fejenként 37 170 Ft további kártalanítást fizessen meg. A másodfokú bíróság az I. r. felperes többletkártalanításának összegét 71 000 Ft-ra leszállította, míg a II. és III. r. felperesek vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az I. r. felperes javára szóló marasztalás leszállítása annak következménye, hogy a másodfokú bíróság az I. r. felperes telkének értékét — az elsőfokú bíróság által meghatározott Q-ölenkénti 492 Ft-tal szemben — csupán 380 Ft-ban állapította meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a „négyszögölenként 492 Ft érték alkalmazása csak a II. és III. r. felperesektől kisajátított teleknél indokolt. Az I. r. felperestől kisajátított telek ugyanis részben beépített, így az egész telekre megállapított kártalanítási összeg lényegesen alatta kell hogy maradjon a hasonló tulajdonságú üres telkekre vonatkozó értéknek, s így az utóbbiakra vonatkozó kétségtelenül magas forgalmi értékek sem lehetnek irányadók." A másodfokú bíróság ítéletének az I. r. felperes telekkártalanítására vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság az I. r. felperes telkét azért értékelte alacsonyabban, mint a II. és III. r. felpereseknek egyébként azonos adottságokkal rendelkező telkét, mert az I. r. felperes telke részben beépített volt, azaz ház állott rajta, míg a II. és III. r. felperesek ingatlana üres telek volt. A telek beépítétlenségének a telekkártalanítás szempontjából csak az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 22. §-ának (2) bekezdésében és 23. §-ában szabályozott esetekben van jelentősége, egyébként azonban a telek beépítetlenségét, illetőleg beépítettségét önmagában nem lehet a telek értékét befolyásoló (értéknövelő, illetőleg értékcsökkentő) tényezőnek minősíteni. Kitűnik ez abból, hogy a telekkártalanításra vonatkozó jogszabályok: a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 42. §-a, valamint az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 16—24. §-ai — az előbb említett eseteket kivéve — nem tesznek különbséget a telek értékelésénél aszerint, hogy a telek be van-e építve, vagy sem. Amenynyiben a telek be van építve, a tulajdonos a telekkártalanításon felül a telken levő lakó- és gazdasági épületekért is kártalanítást igényelhet a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 43. §-a és az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 25—29. §-ai szerint, ez azonban a telekért járó kártalanítást nem érinti, annak mértékét nem befolyásolhatja. Tévedett tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor az I. r. felperes telkének értékelésénél a részbeni beépítettséget lényegében értékcsökkentő tényezőnek tekintette, és erre figyelemmel az I. r. felperesnek a II—III. r. felpereseknél alacsonyabb összegű telekkártalanítást állapított meg. [P. törv. IV. 20 278/1970. sz., BH 1970/12. sz. 6596.] 79. A kisajátítási kártalanítás megállapításánál az irányár olyan keret, amelyen belül vagy azon kívül a valóságos értéket kell megállapítani. A valóságos érték meghatározásához az értéket befolyásoló valamennyi tényezőt fel kell deríteni, és tekintetbe kell venni [Ptk. 172. § 114