Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

ságú telekért 400 •-ölig •-ölenként 400 Ft, az ezt meghaladó 138,6 Q-öl terület után pedig •-ölenként 100 Ft fizetésére kérte az alperest kötelezni. Ezen túlmenően azt is kérte, hogy az alperes a felülépítményekért további 28 208 Ft-ot fizessen. Az elsőfokú bíróság által beszerzett szakértői vélemény szerint a II. r. felperes ingatlana teljesen közművesített, s ezért a szakértő az ingatlan 400 •-öléért •-ölenként 150 Ft, az ezen felüli terület •)öléért viszont 40 Ft kártalanítást javasolt megállapítani. A szakértői vélemény azt is tartalmazza, hogy az ingatlan a város villanegyedében, közművekkel ellátott utcában van. Az utca egyik vonala zártan beépített, másik oldala most van épülőben. Az utcában, de az ingatlanon is villany régen van, vízvezeték 1960-ban épült (a II. r. felperes az ingatlant 1959-ben vásárolta), és 1966-ban elkészült az utca csatornázása is. Az ingatlan értéknövelő tényezői: jó terepviszonyai, jó talajminősége — amely kerti művelésre is alkalmassá tette, s a II. r. felperes azt így is hasznosította —, előnyös talaj vízhelyzete, a kiépített közút és autóbuszforgalom, amely közvetlenül az ingatlan mellett van, s az a tény, hogy ez az ingatlan a város központjától mindössze 10 perc távolságra fekszik. Utalt a szakértő arra is, hogy az ilyen minőségű beépítetlen telek iránt nagy a kereslet. A szakértő a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a városi vízvezetéket — derítő létesítése útján — magára az ingatlanra is bevezették, a szennyvízcsatorna-rendszerbe azonban az ingatlan nincs bekapcsolva. Végül közölte, hogy kb. azonos értékűnek mondható telek az OTP útján •-ölenként 300 Ft-ért, magánforgalomban 400—600 Ft-ért került a közelmúltban eladásra. Ezek után a járásbíróság az alperest a II. r. felperes építményeiért további 26 840 Ft fizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a II. r. felperes ingatlana közművesítés nélküli. A II. r. felperes ugyanis azt 1959-ben vásárolta, a vízvezeték pedig 1960-ban épült, s annak költségeihez a II. r. felperes nem járult hozzá. Ezért •-ölenként mindössze 15—50 Ft kártalanítás adható érte a jogszabályban foglaltaknak megfelelően. Értéknövelő tényezőként vette figyelembe, hogy az ingatlanra a vizet már a II. r. felperes vezettette be, valamint azt is, hogy azon derítő van. Ezért, valamint figyelembe véve az előnyös fekvést, az alperes által az egész kisajátított terület után egységesen felajánlott •-ölenkénti kártalanítás megfelelő. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a II. r. felperes telke közművesítés nélküli, valamint azt is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében felsoroltak — derítő stb. — értéknövelő tényezők, végül hogy a II. r. felperes telke értékesebb, mint a többi felperesé. Észlelte, az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a 400 •-ölet meghaladó területért kevesebb kártalanítás jár, vagyis az elsőfokú bíróság nem alkalmazta az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 17. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában írtakat. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy megítélése szerint a teleknél túlsúlyban levő értéknövelő tényezőkre figyelemmel 400 •-ölig legalább 125 Ft-ot, a fennmaradó 138,6 103