Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

a villamosmegálló is 2 perc távolságra van, így a távolság nem tekinthető jelentős értékcsökkentő tényezőnek. A másodfokú bíróság is helyesen utalt arra, hogy a Kr. 22. §-ának (2). bekezdése szerint az adott esetben az építési tilalmat azért nem lehet értékcsökkentő tényezőként figyelembe venni, mert az építési tilalmat a kisajátítási cél megvalósítása érdekében rendelték el. Ezen az sem változtat, hogy az intézkedéssel a telek magánerőből történő beépítésre felhasználhatatlanná s így magánosok közötti forgalomban lényegesen kisebb értékűvé vált. A fentebb írtakból következik, hogy az alsófokú bíróságok ítélete a kisajátítási kártalanítás összegének megállapítása tekintetében törvénysértő, minthogy azt a magas fokú közművesítés helyett a részleges közművesítésnek megfelelő irányárkeret alapulvételével állapították meg, illetve ilyen indokból elutasították a felpereseknek a magasabb kártalanítási összeg iránti igényét. Ez az igényük pedig a kifejtettek szerint — a szakértői véleményre is figyelemmel — jogszerű, mert a magas fokú közművesítésnek megfelelő irányárkeret alapján őket az alperes által felajánlott •-ölenkénti 120 Ft-nál lényegesen nagyobb kártalanítás illeti meg, éspedig az egész 409 O-öl tekintetében, figyelemmel a 909. sz. kollégiumi állásfoglalás e) pontjára is. A Legfelsőbb Bíróság a kereseti kérelem tárgyában érdemben is tudott határozni, mert rendelkezésére állottak az ahhoz szükséges adatok. A felperesek a telek kártalanítási összegét a Kr. 5. számú mellékletében 240 Ft-ban meghatározott legmagasabb irányár alatt, •-ölenként 200 Ft-ban kérték megállapítani. Ez az igényük az előbbiekben írtakra tekintettel — figyelemmel a szakértői véleményben foglaltakra is — nem tekinthető túlzottnak. Jogszerűen tartottak igényt az alperes által felajánlott és kifizetett ^-ölenkénti 120 Ft és a keresetükben igényelt 200 Ft közötti 80 Ft különbözetre. Miután a 909. sz. kollégiumi állásfoglalás e) pontjában foglaltak szerint a különbözetre a felperesek keresete az egész 409 Q-öl tekintetében alapos, így az alperes a már kifizetett kisajátítási kártalanítási összegen felül további (409X80), összesen 32 720 Ft megfizetésére köteles. [P. törv. II. 21 009/1967. sz., BH 1968/4. sz. 5644.] 74. I. A teljes közművesítés megállapítása szempontjából nemcsak a telekre bevezetett, hanem a telek előtt húzódó szennyvízcsatornázást is figyelembe kell venni. [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 17., 22. §, PK 15. sz.] II. A forgalmi értékekre figyelemmel az irányár felső határát meghaladó kártalanítás is megállapítható. [13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 62. § (4) bek., PK 12. sz.] A Városi Tanács Vb. III. igazgatási osztálya az alperes kérelmére OTP társasház építése céljából kisajátította a felperesek tulajdonában állott ingatlanokat. így kisajátítás alá került a II. r. felperesnek 538,6 •-öl telke, a rajta levő családi házzal, illetőleg az összes felülépítménynyel együtt. Az alperes kártalanításként a telek ^-öléért 100 Ft-ot, a kisajátítás alá került egész ingatlanért összesen 282 837 Ft-ot ajánlott fel. A II. r. felperes módosított kereseti kérelmében az 538,6 ö-öl nagy102