Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Csak a Ptk. 210. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazhatósága kérdésében való döntés után lehet a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése kérdésében — nevezetesen a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség tárgyában — majd határozni. [P. törv. III. 20 115/1966. sz., BE 1966/9. sz. 5001.] 67. J. A kisajátítási kártalanításnál az irányár a bíróságot csak akkor köti, ha a jogszabály ezt kifejezetten kimondja. II. Ingatlan értékének megállapításánál a forgalmi értéknek mint a valóságos értéket befolyásoló tényezőnek figyelembevétele. III. Az építési tilalom csak a beépítetlen telkeknél értékcsökkentő tényező [Ptk. 172. § (2) bek., 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 42. §, 62. § (4) bek., 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 22. § (2) bek.]. Az alperes kérelmére a járási tanács vb igazgatási osztálya irodaház építése céljára kisajátította a felperesnek tulajdonában volt 150 O-öl területű házasingatlant. Az alperes kártalanításul a felépítményekért 98 126 Ft-ot, a telekért D-ölenként 40 Ft-tal számítottan 6000 Ft-ot ajánlott fel. A felperesek a felülépítményért felajánlott kártalanítást elfogadták. E részben a felek között egyezség jött létre azzal, hogy a felperesek a bontásból eredő anyagot megtarthatják. A telekért felajánlott kártalanítást azonban a felperesek nem találták megfelelőnek, és ezzel kapcsolatos többletigényüket a perben érvényesítették. A felperesek keresetükben D-ölenként 200 Ft kártalanítás megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Majd a tárgyalás során kereseti kérelmüket leszállították, s d-ölenként 120 Ft-tal kérték a kártalanítás megállapítását. Az elsőfokú bíróság előtt az alperes a perbeli adatok ismeretében a •-ölenként már felajánlott 40 Ft-on felül további 60 Ft kártalanítást ajánlott fel. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy a kifizetett összegen felül további 9000 Ft kártalanítást fizessen meg a felpereseknek. Ítéletét azzal indokolta, hogy a kisajátított ingatlan P. község főutcájában, a legforgalmasabb helyen fekszik, részleges közművesítésű. A jelentős értékemelő tényezőkre figyelemmel indokolt az irányár túllépése. Tekintettel arra, hogy a telek építési korlátozás alatt áll, ezért azt értékcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a perbeli esetben nincsenek olyan rendkívüli értéknövelő tényezők, amelyek az irányár túllépését lehetővé tennék. A forgalmi értéket nem lehet figyelembe venni, mert ezt a kisajátítási kártalanításra vonatkozó jogszabályok nem teszik lehetővé. Az irányár felső határát — a n-ölenkéziti 40 Ft-os kártalanítást — az alperes már az államigazgatási eljárásban felajánlotta, ezért a felperesek többletkártalanítási igénye alaptalan. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése szerint a kisajátított dolgokért értéküknek megfelelő kártalanítás jár. E rendelkezés érvényre juttatását 94