Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

szolgálja az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet, amely a megfelelő kártalanítási összeg megállapításához irányárakat ad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság az irányárakhoz minden esetben, feltétlenül kötve volna. Az eltérést kifejezetten lehetővé teszi a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 62. §-ának (4) bekezdése, amely szerint az irányárak — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a bíróságot nem kötik. A fenti rendelet 46. §-a szerint az ingatlan értékének megállapításánál a 14. §-ban szabályozott értesítés kézhezvételének időpontja az irányadó. A 14. §-ban szabályozott értesítés pedig az igazgatási eljárás során történő egyezségi tárgyalás kitűzéséről szóló értesítés. A kártalanítás mértékét megszabó értéket tehát ennek az időpontnak alapulvételével kell meghatározni. Téves és törvénysértő ezért az elsőfokú bíróságnak az az eljárása, amelyben a kártalanítás mértékét annak alapján határozta meg, hogy a felpereseknek a kisajátított házingatlan mennyibe került, és ennek alapján azt vizsgálta, hogy a kártalanítással a felperesek nem jutottak-e jogalap nélküli gazdagodáshoz. A kisajátítás kényszer-adásvétel. A kártalanítás mértéke a kisajátítás idejében levő reális értékhez igazodik, s ha a kártalanítás ennek alapján történik, az egykori vételárra és a beruházási költségekre tekintet nélkül, akkor jogalap nélküli gazdagodásról nem lehet szó. Helytálló a másodfokú bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a forgalmi érték alapulvételével a kártalanítást meghatározni nem lehet. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 42. §-a azonban a telek értékének meghatározásánál felsorolt tényezőkön felül kimondja, hogy az értéket befolyásoló egyéb tényezőket is figyelembe kell venni. A forgalmi érték pedig a reális értéket befolyásoló tényező, és így teljes figyelmen kívül hagyása az érték meghatározásánál a jogszabályi rendelkezéssel ellentétes. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelethez mellékelt s a telkekre vonatkozó irány-táblázat (5. sz. mell.) külön értékelést nem ad, így a járási székhelyre is a falukörzet-központi községek irányárait kell alkalmazni. A járási székhelyen levő telkek az esetek nagy részében nyilván nagyobb értékűek a falukörzet-központi egyéb községek telkeinél. A reális érték meghatározásánál már erre is figyelemmel kell lenni. Téves az az ítéleti megállapítás, hogy az építési korlátozás a jelen esetben értékcsökkentő tényező. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 22. §-ának (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az építési tilalom (korlátozás) csak a beépítetlen telkeknél értékcsökkentő tényező. A perbeli telken a kisajátításkor ház állott, tehát a fenti rendelkezés értelmében nem lehet az építési tilalmat értékcsökkentő tényezőként figyelembe venni. Téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy az irányárakat csak akkor lehetne túllépni, ha saroktelekről vagy olyan telekről lenne szó, amely két utcáról nyílik. Ilyen tényezőket a fenti rendelet mint értékemelő tényezőket nem sorol fel, tehát ilyen értékemelő tényezők nélkül is indokolt az irányárak túllépése. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperesként perbevont. P. Község Tanácsa a telkek valóságos értékviszonyainak ismeretében ajánlott fel az elsőfokú eljárásban az ítélet meghozatala előtti tárgyaláson 95