Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes öszszege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkenését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítási összeget. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése és az 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Ennek az alapvető rendelkezésnek részkisajátításnál is érvényesülnie kell, a tulajdonosnak tehát ilyenkor is teljes kártalanítást kell kapnia. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 44. §-a értelmében — egyebek között — meg kell téríteni azt az értékveszteséget is, amely az ingatlan egy részének kisajátítása esetében a visszamaradt ingatlan értékének csökkenésében jelentkezik. Részkisajátításnál a bíróságnak az értéket befolyásoló valamennyi tényező felderítésével és beható mérlegelésével kell megállapítania, hogy a visszamaradt ingatlannál mutatkozik-e egyáltalán értékveszteség. Többek között vizsgálnia kell, hogy a visszamaradt terület megfelel-e a szokásos házhelynagyságnak, a beépítettség arányának növekedésével nem csökkent-e a használhatósága, értékesíthetősége, illetőleg forgalmi ára. De egyéb körülmények is befolyásolhatják a visszamaradt ingatlan értékét, pl. az, hogy a telek szabálytalan alakúvá vált, beépíthetősége korlátozódott, hasznosíthatósága csökkent, vagy hogy kertes háznál a kertet túlnyomó részben kisajátították. Az említett tényezők gondos mérlegelése alapján értékveszteség megállapítására részkisajátítás esetén akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt terület értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes öszszege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben az értékveszteséget úgy kell kiszámítani, hogy a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával meg kell állapítani a teljes ingatlannak a kisajátítás előtti értékét, majd — ugyancsak a kártalanítási szabályok szerint — a visszamaradt ingatlanrész értékét, és e két érték különbözetéből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítási összeget. Üres telek részkisajátítása esetén az egész teleknek a kisajátítás előtti értékét és a ki nem sajátított telekrész értékét is az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 16—24. §-ai, valamint az 5. számú mellékletben foglalt irányártáblázat alkalmazásával kell kiszámítani. Beépített terület részkisajátítása esetén a teljes ingatlan és a visszamaradt ingatlanrész értékének megállapításánál nemcsak a telkek értékelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, hanem az épületekért járó kártalanítási összeg kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket is (Kr. 25—29. §, valamint a 6—8. sz. mellékletek). Bár a telek egy részének kisajátítás folytán történt elvesztése az épületnek az újraelőállítási költség alapján és az avulási tényezők figyelembevételével megállapított értékét nem befolyásolja, áz épület használhatósága és ezzel kapcsolatos forgalmi értéke lényegesen csökkenhet. 6 Polgári Jogi Döntvénytár 81