Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

26. §-a szerint, ha a kisajátítást kérő a kisajátított épületre vagy annak tartozékaira nem tart igényt, azokat a volt tulajdonos lebonthatja, és anyagukat elviheti. A bontási anyag értékét a hatályos jogszabályok sze­rint, a tartozékok értékét pedig szakértői vélemény alapján kell megálla­pítani, és a kártalanítás összegéből le kell vonni. A rendelet azonban nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a bontási költséget ilyen esetben kinek kell viselnie. A kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy ha a tulajdonos nem tartana igényt a kisajátító számára felesleges épület bontási anyagára, ebben az esetben a bontási anyag értéke a kisajátítást kérőt illetné, de őt terhelné a bontási költség is. Ebből következően tehát csak a bontási költséggel csökkentett anyagértékhez jutna. Nem változik a helyzet akkor sem, ha a Kr. 26. §-a alapján a volt tulajdonos bontja le az épületet és a bontási anyagot elviszi. Ez esetben ugyanis ő is csak olyan értékhez jut, amelyet terhelnek a bontási költ­ségek. Ilyenkor tehát a kártalanítás összegéből csak a bontási anyagnak a bontási költségekkel csökkentett értékét lehet levonni. Ezt az álláspontot támasztja alá az is, hogy a bontásból származó anya­gok legmagasabb eladási árának szabályozásáról szóló 600 210/1951. (Tg. É. 103.) OT—ÁH számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése* a legmagasabb eladási árakat szállításra előkészített árukra állapítja meg. Ha tehát az itt megállapított árakat kellene levonni a kártalanítás összegéből, ez arra a tarthatatlan eredményre vezetne, hogy a tulajdonosnak kellene viselnie azt a költséget, amely egyébként a kisajátítást kérőt terhelné. [PK 912. sz., BH 1967/7. sz.] 52. a) Építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon épí­tett olyan épület kisajátítása esetén, amelynek lebontását az építésügyi hatóság az 1964. évi III. tv. (a továbbiakban Ét.) 38. §-ának (1) bekez­dése alapján elrendelte, a tulajdonosnak kártalanítás nem jár. A tulaj­donos azonban az ilyen épületet saját költségén lebonthatja, és anyagát elviheti. b) Ha az építésügyi hatóság az Ét. 38. §-ának (2) bekezdése alapján az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon épített épületre meghatározott időre szóló fennmaradási engedélyt adott, és a kisajátítás e határidő letelte előtt történt, a tulajdonos az épület hasz­nálatának idő előtti megszüntetése miatt kártalanítást követelhet. c) Az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon épí­tett olyan épület kisajátítása esetén, amelynek lebontását az építésügyi hatóság az Ét. 38. §-ának (4) bekezdésében meghatározott határidők le­telte folytán már nem rendelheti el, a tulajdonosnak kártalanítás jár. a) Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (a továbbiakban: Kr.) 27. §-ának (2) bekezdése szerint nem jár kártalanítás az olyan épüle­tért (épületrészért), amelynél az építést, használatbavételt vagy fenn­maradást engedélyező hatósági határozat a későbbi lebontás esetére a kártalanítást kizárta. Ez a rendelkezés összhangban van az Ét. 38. §-ának (2) bekezdésé­* Az 56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 25. §-a értelmében hatályát vesztette. 74

Next

/
Thumbnails
Contents