Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

meghatározza a termőfa-egységek beruházási értékét. A termőfa-egységek beruházási értékének megállapítása után abból le kell vonni a táblázatban feltüntetett leírási kulcsok szerint a gyümölcsfák (gyümölcsbokrok) termőrefordulása és életkora figyelembevételével kiszámított leírási értéket. A gyümölcsfák (gyümölcsbokrok) értékelésénél tehát a kisajátításkori állapotból kell-e kiindulni és a termőfa-egységek alapján kell megállapítani — a már termőrefordult gyümölcsfák (gyümölcsbokrok) lombfelülete és a 4. számú melléklet 2. pontjához fűzött „Megjegyzés" a) pontjában felsorolt tényezők alapján — azok értékét. b) A Kr. 4. számú mellékletében nem szereplő virágok és dísznövények értékének megállapításánál elsősorban abból kell kiindulni, hogy azokat a kártalanításra jogosult hogyan szokta értékesíteni. Ha az értékesítés rendszerint a nagykereskedelemben vagy az állami felvásárlás keretében történt, az értéket a nagykereskedelmi (felvásárlási) árak alapján kell megállapítani. Ha azonban a kártalanításra jogosult a kisajátítás időpontja előtt piacon szokta értékesíteni virágait (dísznövényeit), úgy a kiskereskedelmi árak alapján kell az értéket megállapítani. Az utóbbi értékelési mód alkalmazása indokolt akkor is, ha a kártalanításra jogosult a kisajátítás időpontjáig rendszeres jelleggel nyílt üzlethelyiségben, illetve állandó jellegű elárusító helyen értékesítette a virágait (dísznövényeit), viszont ez utóbbi esetben figyelembe kell venni azt is, hogy a jogosult a 11/1964. (XII. 16.) PM sz. rendelet 1. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezések alapján termelői forgalmi adót is köteles fizetni.* A fentiek szerint járó kártalanítás természetszerűen nem foglalja magában a Kr. 11. §-ának (3) bekezdése alapján esetleg igényelhető kártalanítást. [PK 908. sz., BH 1967/7. sz.] 48. a) Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (a továbbiakban: Kr.) 17. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából az egymás mellett fekvő, azonos tulajdonban levő földrészleteket egységesen kell számításba venni, ha azok gazdasági egységet alkotnak. b) A Kr. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott 400 D-öZ akkor is irányadó, ha a helyben szokásos házhely nagyság ennél kisebb. c) Részkisajátításnál a 400 D-ó'Zes területmértéket a kisajátított rész után kell számítani, e szempontból nincs jelentősége annak, hogy mekkora volt a telek a kisajátítást megelőzően, vagy a kisajátítást követően milyen nagyságú terület maradt vissza. d) Ha a kisajátítás telekalakítás céljára történik [13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet — a továbbiakban: R. — 19. §], a kisajátított egész telek értékét a Kr. 17. §-a alapján önállóan kell megállapítani, és ugyancsak önállóan kell megállapítani a visszaadott, illetőleg a cserébe adott telek értékét is. A két érték különbözete lesz a tulajdonosnak járó kártalanítási összeg, illetőleg a tulajdonost terhelő megtérítési összeg. e) Házastársi közös vagyonhoz tartozó ingatlan kisajátítása esetén a Kr. 17. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából tulajdonostárs* Helyébe lépett az 1/1968. (I. 13.) PM sz. rendelet. 68