Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

maga a bíróság előre nem mondhatja ki (Pp. 227. §), a jogerős ítélet csakis a Pp.-ben meghatározott esetekben vesztheti hatályát. Annak biztosítása érdekében, hogy a magához váltásra való vállalkozá­son alapuló ítéleti rendelkezés foganatosítása ne a feljogosított felektől függjön, vagy pedig ne legyen eleve kilátástalan, a bíróságnak tisztáz­nia kell az arra vállalkozóknak a teljesítőképességét, és a megváltást nemcsak jogként kell kimondani, hanem kötelezően is el kell rendelni, így ugyanis elérhető, hogy nem keletkezik végrehajthatatlan ítélet, s nem áll elő olyan fordulat sem, amellyel a másodfokú ítélet számolt, hogy tudniillik a felperesek tartózkodó magatartásukkal meghiúsíthatják az ítélet szerinti rendezést, bár azt az ellenérdekű felek már elfogad­nák. [P törv. I. 20 544/1967. sz., BH 1967/11. sz. 5495.] 40. í. Közös tulajdon megszüntetése. II. Közös tulajdont megszüntető s a tulajdonjog telekkönyvi bejegy­zésére alkalmas okirat kiadására kötelező ítélet alapján az okirat kiadá­sának végrehajtási úton való kikényszerítése végett végrehajtási lapot kiállítani s a kötelezettet pénzbírság kiszabásával szorítani nem lehet [Ptk. 148. §, Vht. 172. §, 2/1960. (XII. 25.) IM sz. r. 74., 81., 104. §]. A házingatlan — amelyben az alperes és a családja lakik — a peres felek közös tulajdona volt. Az elsőfokú bíróság a közös tulajdont meg­szüntette, és az alperest arra kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen a fel­pereseknek — azok tulajdoni illetőségének megváltása fejében — 32 500 Ft-ot. A felpereseket viszont arra kötelezte, hogy a megváltási ár kifizetése után 15 nap alatt adjanak ki az alperesnek a tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okiratot. A másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatva kimondta, hogy amennyiben az alperes a fizetési kötelezettségének a megszabott határidő alatt nem tesz eleget, úgy a megváltási jog a fel­peresekre száll át, s ez esetben a felperesek egyetemlegesen kötelesek az elsőfokú ítéletben megállapított teljesítési határidő leteltétől számí­tott 30 nap alatt 20 000 Ft-ot az alperesnek megfizetni, aminek ellené­ben az alperes köteles a felperesek részére tulajdonjog telekkönyvi be­jegyzésére alkalmas okiratot kiadni. Az alperes beadványában előadta, hogy a felperesek a megváltási árat nem hajlandók tőle elfogadni, ezért azt bírói letétbe helyezte, s a fel­peresek részére való kiutalását és azt kérte, hogy a járásbíróság a Vht. 170., 171. és 172. §-ai alapján kötelezze a felpereseket arra, hogy ré­szére tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okiratot adjanak ki. A járásbíróság e kérelem következtében végrehajtási lapot állított ki, amely szerint a felperesek kötelesek az alperes részére tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okiratot kiadni. Minthogy a kötele­zettek (felperesek) a telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okirat kiadását megtagadták, a bírósági végrehajtó az ezt tanúsító jegyzőkönyvet intéz­kedés végett a járásbírósághoz terjesztette be. A járásbíróság által személyesen meghallgatott felperesek kijelentet­ték, hogy a bírósági ítéletnek nem hajlandók eleget tenni. Ennek követ­keztében az elsőfokú bíróság végzésével a Vht. 172. §-a alapján a „ké­relmezetteket" arra kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessenek meg 1000 Ft 58

Next

/
Thumbnails
Contents