Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Mivel a perben eljárt bíróságok a felsoroltakat figyelmen kívül hagyták, a per felfüggesztése tárgyában hozott határozataik törvénysértőek. [P. törv. 1. 20 799/1965. sz., BH 1966/7. sz. 4946.] 39. Közös tulajdon megszüntetését elrendelő ítélet rendelkező részét úgy kell megszövegezni, hogy az végrehajtásra alkalmas legyen. A bíróság nem mondhatja ki, hogy a fizetési kötelezettség nem teljesítése esetén az ítélet hatályát veszti (Ptk. 148. §, PK 824. sz., Pp. 227. §). Az öt különböző helyrajzi szám alatt levő, összesen 601 E]-öl területű házasbelsőség a peres felek közös tulajdona. E földrészletek közé beékelődve viszont további 111 •-öl terület csak a felperesek tulajdona. Ugyanakkor az alperesek által lakott ház részben az utóbb megjelölt és a felperesek tulajdonában álló területre is ráépült. Az elsőfokú bíróság ítéletével a közös tulajdont megszüntette olyan módon, hogy az említett öt helyrajzi számú területet a felperesek kizárólagos tulajdonába adta, és egyúttal őket 64 407 Ft megváltási ár megfizetésére kötelezte az alperesek javára. A fizetési kötelezettséget akként állapította meg, hogy az említett öszszegből 40 807 Ft-ot 30 nap alatt, a fennmaradó 23 600 Ft-ot pedig az ingatlan birtokba bocsátásától számított 30 nap alatt kötelesek megfizetni a felperesek. A járásbíróság egyúttal arra kötelezte az alpereseket, hogy az ingatlanokat 1966. május 1. napjáig kiürítve bocsássák a felperesek birtokába. Rendelkezett végül az illeték tekintetében is. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy „amennyiben a felperesek az ítéletben megszabott határidő alatt fizetési kötelezettségüknek eleget nem tesznek, a közös tulajdont megszüntető ítélet hatályát veszti". E határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A közös ingatlantulajdonnak a megváltási mód alkalmazásával történő bírói megszüntetése esetén a felek érdeke és a jogbiztonság azt kívánja, hogy az ítélet a megváltási ár fizetése, illetőleg a megváltott ingatlanrész birtokba és telekkönyvi tulajdonba adása tekintetében a feleket kölcsönösen és egyidejűleg kötelezze (Ptk. 148. §, PK 824. sz.). Az elsőfokú bíróság ítélete ennek a követelménynek nem felel meg. Ez leginkább abban mutatkozik, hogy ha az alperesek az ingatlant kiürítik, és a felperesek ezt követően a megváltási ár második részét önként nem fizetik meg, akkor az alperesek már csak birtokon kívül és végrehajtási eljárással érvényesíthetik követelésüket a felperesekkel szemben. Másfelől azonban az ítélet a felperesek érdekét sem biztosítja kellőképpen, mert egyáltalában nem rendelkezik arról, hogy a felperesek hogyan jutnak hozzá a megváltott ingatlanilletőségek telekkönyvi tulajdonához. A másodfokú bíróság ítélete — minthogy a fenti hiányosságok ellenére helybenhagyta az elsőfokú ítéletet — ugyancsak törvénysértő. A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező részében foglalt az a kiegészítés pedig, hogy ha a felperesek a megszabott határidő alatt nem fizetnek, akkor a közös tulajdont megszüntető ítélet hatályát veszti, önmagában véve is sérti a törvényt. Bírói ítélet hatálytalanná válását ugyanis 57