Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
Az elsőfokú bíróság a közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy az alpereseket feljogosította arra, hogy a felperes illetőségét mind a házingatlanból, mind pedig a szőlőingatlanból 42 836 Ft ellenében magukhoz válthassák. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoz • tattá, s a szőlőingatlanon fennálló közös tulajdont úgy szüntette meg, hogy az alperesek illetőségének a megváltására 2836 Ft ellenében a felperest jogosította fel. Ehhez képest az alperesek által fizetendő megváltási ár összegét 37 164 Ft-ban állapította meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletének a szőlőingatlanra vonatkozó része ellen törvénysértés címén emelt óvás helytálló. Az 1957. évi 10. sz. tvr. 10. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy magánszemélyek vétel, ajándékozás vagy csere útján mező- és erdőgazdasági ingatlan tulajdonjogát a járási mezőgazdasági osztály engedélyével szerezhetik meg. E szakasz (5) bekezdésének további rendelkezése szerint a föld elidegenítésére irányuló szerződés alapján a tulajdonjogot csak az (1) bekezdés szerinti engedély megadása után lehet a telekkönyvbe bejegyezni. Az 1957. évi 10. sz. tvr. végrehajtásáról szóló 3/1957. (II. 3.) FM sz. rendelet 12. §-ának (2) bekezdése viszont úgy rendelkezik, hogy a mezőés erdőgazdasági ingatlan tulajdonjogának átruházásán a tulajdonközösség megszüntetését is érteni kell. Az idézett jogszabályokhoz képest tehát a bíróság a szőlőingatlan tekintetében a közös tulajdont csak akkor szüntethette volna meg, ha azt a mezőgazdasági hatóság engedélyezi, és olyan módon, ahogyan azt e hatóság megengedi. Ennek ellenére az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság nem kívánta meg azt, hogy a peres felek a hatóság engedélyét igazolják, s a hatóság állásfoglalását hivatalból sem kérte ki. Ennélfogva az engedély hiánya az ítéletet e részben törvénysértővé teszi. [P. törv. I. 20 447/1966. sz., BH 1967/4. sz. 5253.] 36. I. Közös tulajdont bírói ítélettel társasház alapítása útján nem lehet megszüntetni. II. Társasház-alapításhoz szükséges jognyilatkozat ítélettel való pótlása (Ptk. 5., 148., 149., 295. §, 1924. évi XII. tv. 1., 6. §). A perbeli házasingatlannak V2 részben a felperes, V2 részben pedig az alperes a tulajdonosa. A felperes az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte úgy, hogy a bíróság az alperes tulajdoni illetőségét „megfelelő ellenérték fejében" adja az ő tulajdonába. Az alperes a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, de ennek egyik módjaként a társasházzá alakítást javasolta. Az elsőfokú bíróság a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján a per tárgyalását felfüggesztette ,,a társasházzá átalakításhoz szükséges igazgatási és építési engedélyek beszerzéséig, mert a per eldöntése függ attól, hogy a közösség társasházzá alakítás folytán megszüntethető-e". A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. 52