Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

34. Közös tulajdonnak árverés útján való megszüntetésénél irányadó szempontok [Ptk. 148. §, PK 824., 795/14. sz.]. A felperes és az alperes különváltan élő házastársak. Az életközösség megszakítása után a felperes feleség távozott el a közös lakásból, és magával vitte két kiskorú gyermeküket is. A felperes és az alperes még az életközösség fennállása alatt — 1959ben — megvásárolták a perbeli házasbelsőséget 38 000 Ft-ért. A családi ház 2 szoba, konyha, kamra és nyitott veranda helyiségeket foglal magában. A vételárból a felperes 5000 Ft-ot, az alperes pedig 22 000 Ft-ot a különvagyonából fedezett, míg a hiányzó 11 000 Ft-ot a közös vagyonukból pótolták a vételárhoz. A felperes az életközösség megszakítása után a házastársi vagyonközösség megszüntetése végett pert indított az alperes ellen. A per során meghallgatott szakértő a házasingatlan értékét beköltözhető állapotban 45 000 Ft-ra, lakott állapotban pedig 40%-kal kevesebb összegre, vagyis 27 000 Ft-ra tette. Az elsőfokú bíróság ítéletében — több más rendelkezés mellett — a házasingatlan vonatkozásában árverés útján rendelte megszüntetni a közös tulajdont, akként, hogy az árverés következtében a befolyó vételárból 22 000 Ft az alperest, 5000 Ft pedig a felperest illeti, míg a fennmaradó összeget a felperes és az alperes közt egyenlő arányban kell felosztani. A járásbíróság megállapítása szerint a kikiáltási ár beköltözhetőség esetén 45 000 Ft, míg lakott állapotban 27 000 Ft. Az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A jogerős ítéletnek a házasingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 824. sz. állásfoglalása részletes iránymutatást tartalmaz az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetésénél figyelembe veendő főbb szempontokról. Az állásfoglalás IV—VI. pontjai a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetésénél szem előtt tartandó körülményekre és a követendő eljárásra, valamint arra is tartalmaznak iránymutatást, hogy a bentlakás folytán előálló értékcsökkenést hogyan kell figyelembe venni, azt a bentlakó tulajdonostársnak mikor, milyen mértékben kell viselnie. Ezeket az elveket a házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén is megfelelően figyelembe kell venni. Az állásfoglalás indokolása utal rá, hogy e részben az általános elvektől mikor lehet eltérni. Az adott esetben a perben eljárt bíróság ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyta, és nem tisztázta azokat a körülményeket, amelyek a közös tulajdon értékének alakulását lényegesen befolyásolják. A bíróság szakértő meghallgatásával tisztázta ugyan a házasingatlan beköltözhető és lakott állapotban vett értékét, s azt is megállapította, hogy a házban jelenleg a férj lakik. Mindezek azonban nem elégségesek. Múlhatatlanul szükséges annak felderítése, hogy az alperes ezt az állapotot véglegesen vagy csupán időlegesen kívánja-e fenntartani, bent kíván-e maradni az egész lakásban, s arra szüksége van-e. Ettől feltételezetten ugyanis a ház értéke eltérően alakulhat. Ha ugyanis az alperes kijelenti, hogy árverés esetén a vevő rendelkezésére bocsátja a 50