Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

szüntetésének csak azt a módját nem alkalmazhatja, amely ellen mindegyik tulajdonostárs tiltakozik. Mindebből az következik, hogy a bíróságnak — amennyiben a felperes által kért megszüntetési módot nem tartja teljesíthetőnek — egyfelől hivatalból kell keresnie azt a megszüntetési módot, amely a jogszabály rendelkezéseinek és a felek jogos érdekeinek sérelme nélkül lehetővé teszi az alapvető kereseti kérelem teljesítését, másfelől pedig fel kell hívnia a felek figyelmét a lehetséges egyéb megoldási módozatokra annak érdekében, hogy ezekre vonatkozó nyilatkozataikat megtehessék. A fentieknek megfelelően a megyei bíróságnak az adott esetben még akkor is tüzetesen meg kellett volna vizsgálnia a végső megszüntetési mód, az árverés alkalmazhatóságának kérdését, ha a természetbeni megosztást bármilyen (gazdasági, igazgatási, illetőleg műszaki) okból akadályozva látta, és egyúttal a magához váltással történő megszüntetést egyik fél tekintetében sem találta kielégítőnek. Az alperes kifejezett nyilatkozatára tekintettel pedig ez az eljárás semmiképpen sem lett volna mellőzhető. A megyei bíróság ezzel szemben nem foglalkozott kifejezetten sem a természetbeni megosztás, sem az árverés lehetőségének kérdésével, a felekhez ezekkel kapcsolatos kérdést nem intézett, és csupán általánosságban utalt arra, hogy „más megosztási mód nem lehetséges". Az elsőfokú bíróság kétségkívül számba vette az árverés lehetőségét is, de azt — annak tisztázása nélkül, hogy a felperes ilyen megoldás mellett hajlandó-e az ingatlanból kiköltözni — azzal a helytelen és csak feltételezésen alapuló indokolással hagyta figyelmen kívül, hogy aligha vezetne sikerre. A Legfelsőbb Bíróság 824. sz. polgári kollégiumi állásfoglalása a hasonló helyzetekre megfelelő iránymutatást nyújt, és kifejti a bentlakás értékcsökkentő hatásának lehetséges jogkövetkezményeit is. Ilyen körülmények közt a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetet — különösen akkor, amikor a közösség megszüntetését mindkét fél kívánta — valamennyi megszüntetési módozatnak és a felek ezzel kapcsolatos jogos érdekeinek beható vizsgálata, illetőleg az árverés útján történő értékesítés megkísérlése nélkül puszta feltételezés alapján nem lehetett volna elutasítani. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett visszautalta az ügyet új elbírálás végett a másodfokú bírósághoz. Megjegyzi még a Legfelsőbb Bíróság, hogy a 824. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásában kifejtett különleges költségviselési szempont, illetőleg szabály — a dolog természete szerint — csakis akkor alkalmazható, ha a felperes keresete (vagy az alperes viszontkeresete) a közösség tényleges megszüntetését eredményezte. Olyan esetekben tehát, amidőn a bíróság a keresetet (viszontkeresetet) elutasította, s így a per egyáltalán nem vezetett eredményre, a vesztes fél a Pp. 78. §-a értelmében viselni köteles a másik félnek okozott perköltséget. [P. törv. I. 20 771/1965. sz., BH 1966/11. sz. 5080.] 4 Polgári Jogi Döntvénytár 49