Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Az elsőfokú bíróság — fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett — ítéletében az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást 3361 Ft-ot meghaladó részében hatályon kívül helyezte. A perben feltárt adatok alapján B. M. üzemi balesetével kapcsolatban azt állapította meg, hogy mind a nevezett, mind a darukezelő balesetvédelmi szabályt sértettek, mert B. M. addig nem mehetett fel a lerakó helyre (depóra), amíg a daru oda nem érkezett, a darukezelő pedig nem közelíthette meg addig a lerakóhelyet, amíg emberek ott tartózkodnak. Az volt az álláspontja, hogy a 11/1963. (V. 11.) Korm. sz. rendelet 18. §-a értelmében a megtérítési pereket a Ptk. általános szabályai szerint kell elbírálni, és miután a sérült felróható magatartása is hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez, ezért az alperes csak a kármegosztás figyelembevételével igényelheti költségeinek megtérítését. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkáltató a betegségből vagy balesetből származott biztosítási szolgáltatások költségeit a társadalombiztosítási szervnek megtéríteni köteles, ha ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést nem foganatosította. Az adott esetben megállapítható, hogy az egyes csarnoki termékek telepen belüli mozgatására vonatkozó kiegészítő technológiai utasítás szerint a lerakóhelyen addig nem szabad tartózkodni, amíg a daru a teherrel a lerakás helye fölé nem áll. A felperes megállapította, hogy mindkét dolgozó megsértette ezt a technológiai utasítást, mert a rendelkezésnek az a következménye, hogy a daru nem közeledhetik a lerakóhelyhez addig, amíg azon emberek tartózkodnak. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amidőn a felperes megtérítési kötelezettségét megállapította, mert az üzemi balesettel összefüggésben a felperes megbízottja, a darukezelő is megsértette a balesetelhárító óvórendszabálynak minősülő technológiai utasítást. A 11/1903. (V. 11.) Korm. sz. rendelet a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet egyes rendelkezéseit módosította, illetőleg kiegészítette. Nem érintette azonban a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet rendelkezéseit, amelynek 98. §-án alapul az alperes megtérítési követelése. E jogszabály alapján érvényesített megtérítési igény társadalombiztosítási jogviszonyból ered, miért is annak elbírálásánál a Polgári Törvénykönyv szabályai nem alkalmazhatók. A baleseti sérült közreható hibája nem érinti a munkáltatónak a társadalombiztosítási szervvel szemben fennálló megtérítési kötelezettségét. A munkáltató csak akkor mentesül a megtérítési kötelezettség alól, ha a balesetet kizárólag a sérült dolgozó magatartása okozta. Jogszabályt sértett tehát a járásbíróság, midőn kármegosztást alkalmazott, és az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást részben hatályon kívül helyezte. [P. törv. IV. 20 035/1966. sz., BH 1966/11. sz. 5086.] 378. Ha a munkáltató az óvórendszabály megszegése miatt üzemi balesetet szenvedett dolgozója részére folyósított társadalombiztosítási szolgáltatásokat a társadalombiztosítási szervnek megtéríteni köteles, 516