Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

az e címen kifizetett összegeket a munkajogi anyagi felelősség szabályai alapján a balesetet szenvedett dolgozójára akkor sem háríthatja át, ha a dolgozó maga is vétkes volt a baleset bekövetkeztében [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 98. §, PK 849/5. sz.J. A felperes rakodómunkás volt az alperesi állami gazdaságban. 1964. június 25-én a felperes a V. F. által vezetett vontatón dolgozott. Homokbányából építési anyagot szállítottak. Munka közben V. F. vontatóvezető betért az italboltba. A felperesnek azt az utasítást adta, hogy a vontatót rakodás végett vezesse ki a homokbányához, majd visszajövet az italboltnál vegye őt fel. A felperes nem rendelkezett vontatóvezetői jogosítvánnyal. Ennek ellenére vállalkozott a vezetésre. A vontatóval az egyik kanyarban hirtelen fordulás következtében felborult, és a vontató alá került. Emiatt hosszú időn át betegállományban volt. Annak egy részét kórházban töltötte. A felperes és V. F. vontatóvezető ellen szabálysértési eljárás indult. A felperest a rendőrkapitányság szabálysértés miatt 1000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A felperes a pénzbírságot ki is fizette. A társadalombiztosítási szerv a felperes részére folyósított 10 964 Ft segélyezési költség megtérítésére fizetési meghagyásában az alperest kötelezte. A városi bíróság az alperesnek a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránti keresetét elutasította. Ezt az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta. Ezt követően az alperes igazgatója határozatot hozott, amelyben a felperest 6400 Ft kártérítésre kötelezte. A munkaügyi döntőbizottság az igazgatói határozatot helybenhagyta. A felperes a határozat ellen felülvizsgálati kérelemmel élt. A járásbíróság a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta, és a kártérítés összegét 3000 Ft-ra mérsékelte. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 121. §-ának (1) bekezdése és a 9/1964. (XII. 24.) MüM sz. rendelet 32. §-a határozza meg a dolgozó vétkesség esetén fennálló anyagi felelősségének a körét. E szerint a dolgozó a munkaviszonyból eredő kötelezettségének megszegésével vétkesen okozott kárért, valamint azért a kárért tartozik felelősséggel, amely úgy keletkezett, hogy a vállalatnak harmadik személlyel szemben a dolgozó vétkes magatartása miatt fizetést kellett teljesítenie, vagy egyéb módon felelnie kellett (pl. a balesetet szenvedett dolgozó vagy kívül álló személy kártalanítása, a vállalat által kifizetett kötbér, bírság, büntető kamat stb.). E jogszabály kifejezetten nem ad lehetőséget a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-án alapuló megtérítési kötelezettség teljesítése miatt kártérítési igény támasztására azzal a sérült dolgozóval szemben, akinek balesete miatt a társadalombiztosítási szolgáltatás felmerült. A jogszabály értelmezése alapján sem lehet azonban eljutni olyan eredményhez, hogy a balesetet szenvedett dolgozó ilyen esetben anyagi felelősséggel tartoznék a munkáltató által megtérített társadalombiztosítási szolgáltatásért. A felperes üzemi balesetet szenvedett. A társadalombizosítási szerv a felperes balesete következtében felmerült segélyezési költség megtérítését a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-ának (1 bekezdése alap517