Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

don megszüntetését kérte oly módon, hogy egyetlen gyermekének, az alperesnek — aki MÁV pályamester — tulajdoni illetőségét 9000 Ft ellenében magához válthassa. Egyben annak tűrésére kérte kötelezni az alperest, hogy az említett összeg megfizetése esetén a telekkönyvben a magához váltott illetőségre is az ő tulajdonjogát jegyezzék be. Az alperes a közös tulajdon megszüntetését elvileg nem ellenezte, annak módjaként azonban az egész ingatlan árverésen vagy szakértő által megállapított becsáron történő értékesítését javasolta. Erre az esetre igényelte az értéknövelő beruházásainak, továbbá a beköltözhető és a lakott állapot melletti ingatlanértékek közötti különbözet megfelelő részének a megtérítését. Az elsőfokú bíróság a közös tulajdont megszüntette, és az alperes ingatlanilletőségét a felperes tulajdonába adta. Kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 18 000 Ft-ot fizessen meg, mégpedig 9000 Ft-ot egy összegben 15 nap alatt, míg a másik 9000 Ft-ot havi 500 Ft-os részletekben. Kimondotta, hogy az alperes a megváltási ár kifizetésével egyidejűleg köteles a felperesnek tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratot kiadni, illetőleg hogy ennek elmulasztása esetén az okiratot az ítélet pótolja. A járásbíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt. A felperes csatlakozó fellebbezése — addigi álláspontjával szemben — arra irányult, hogy a bíróság az ingatlan tulajdonjogát ne neki, hanem az alperesnek biztosítsa, s ezzel szemben — a lakás jog érintetlenül hagyása mellett — az alperes fizessen neki havi 500 Ft járadékot. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította, mert a per adatai alapján úgy találta, hogy a közösség megszüntetésének lehetséges módjai a peres felek viszonylatában nem kerülhetnek szóba. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás helytálló. Az ingatlanok közös tulajdonának a megszüntetésénél irányadó főbb szempontokat a Legfelsőbb Bíróság 824. sz. polgári kollégiumi állásfoglalása tartalmazza. Eszerint az elsősorban számba vehető megszüntetési mód a természetben való megosztás. Ha ez nem alkalmazható, akkor — másodsorban — olyan megoldásra kell a bíróságnak törekednie, hogy az egyik tulajdonostárs a másik hányadát magához váltsa, míg az árverés útján való értékesítés a legvégső megszüntetési mód, amelyre csak a két másik mód lehetetlensége esetén kerül sor. A közös tulajdon sorsának jogi rendezése szempontjából nincs különösebb jelentősége annak, hogy a felperes a kereseti kérelmében melyik módozat alkalmazását tartja kívánatosnak. A bíróság ugyanis — amint a Legfelsőbb Bíróság erre már több határozatában rámutatott — a közös tulajdon megszüntetésének módja tekintetében nincs kötve a felperes kereseti kérelméhez, miután az alapvető kereseti kérelem a közös tulajdon megszüntetésére irányul, s e körben a bíróság a Ptk. 148. §-ában meghatározott módozatok közül az általa legcélszerűbbnek talált módot választhatja. A bíróság a közösség meg48