Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ból eredő igények elbírálása nem tartozik a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe, és a perbeli igény elbírálását más jogszabály sem veszi ki a bíróság hatásköréből. [P. törv. IV. 20 142/1966. sz., BH 1966/9. sz. 5011.] III. „Rendhagyó" munkaviszony 367. Végrendeleti juttatás reményében végzett munka ellenértékének érvényesítése bírósági hatáskörbe tartozik (Mt. 14. §, 141. §, Ptk. 7. §). K. Zs. felesége 1953. január havában elhunyt. Az egyedül maradó 56 éves özvegyember ugyanez év június hónapjában arra kérte a nála 26 évvel fiatalabb felperest — akit már korábban is ismert —, vállalja el a ház körüli teendők elvégzését, így a takarítást, mosást, jószágok gondozását, valamint az egyéb felmerülő munkákat. K. Zs.-nak saját házingatlana, valamint kb. 3 és V2 h°kl mezőgazdasági ingatlana volt. A felperes bölcsődében dolgozott reggel 6 órától délután 2 óráig. Ennek ellenére vállalkozott a fenti munkák elvégézésére is, és 1953. júniusától mindennap délután 2—3 órától este mintegy 8—9 óráig K. Zs. háztartásában dolgozott. A felperesnek külön lakása volt. A felperes és K. Zs. között nemi kapcsolat is keletkezett, amelyből 1954. július 8. napján a kiskorú alperes származott, akit K. Zs. a maga gyermekének ismert el. K. Zs. 1965. elején agyvérzést kapott, majd 1965. február 26-án végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt. A 426 452 Ft értékű hagyatékát törvényes öröklés címén a kiskorú alperes örökölte. A felperes az általa végzett munkáért K. Zs.-tól semmiféle díjazásban nem részesült. K. Zs. a többéves munka értékét végrendeleti juttatással kívánta kiegyenlíteni. A felperes keresetében előadta, hogy több mint tízévi munkájának ellenértéke a végrendelét hiánya miatt kiegyenlítetlen maradt. Ezért arra kérte kötelezni a kiskorú gyermeket, az alperest, mint a hagyaték egyetlen örökösét, fizessen a részére munkabér címén 83 820 Ft-ot. A kiskorú alperes eseti gondnoka útján a kereset elutasítását kérte azzal az indokolással, hogy a felperes és az örökhagyó között élettársi viszony állt fenn, az élettárs pedig végzett munkájának ellenértékét nem követelheti, hanem csak az együttélés ideje alatti vagyonszaporulatból részesülhet, ilyen azonban nincs. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Elrendelte az iratoknak a közös munkaügyi döntőbizottsághoz való áttételét. A végzés indoka szerint a felperes keresete kifejezetten munkabér megfizetésére irányult, a munka ellenértéke címén támasztott igény pedig munkaviszonyon alapuló igény, amelynek elbírálása a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság hatáskörének hiányát a Mt. 141. §-ában foglalt arra a rendelkezésre alapította, amely szerint „ ... a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitát" 503