Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

kell munkaügyi vitának tekinteni, amelyre a munkaügyi jogszabályok az irányadók. A munkaviszony tartalmi elemeit az Mt. 14. §-a jelöli meg. Ezek szerint: a munkaviszony általában szóbeli vagy írásbeli megállapodással jön létre. A megállapodással a dolgozó kötelezi magát, hogy a munkáltatónak az utasítása szerint rendszeres munkát végez, a munkáltató pedig kötelezettséget vállal arra, hogy az ezért járó munkabért megfizeti, valamint a dolgozót a munkaviszonyból folyó egyéb szolgáltatásokban részesíti. Az adott esetben a munkaviszonynak ezek a tartalmi elemei a felperes által végzett munkával kapcsolatban nem állapíthatók meg. A felperes ugyanis e munkát nem a rendszeresen vagy egy összegben járó munkabér ellenében végezte, hanem az elhunytnak — gyermek apjának — ama ígérete alapján, hogy őt a hagyatékból végrendeleti juttatásban fogja részesíteni. A felperes tehát azt a munkát, amelyből a kereseti igényét származtatja, nem az Mt. 14. §-a alá eső munkaviszony alapján végezte, hanem a polgári jog körébe tartozó olyan jogviszony — olyan sajátos polgári jogi megállapodás — alapján, amelyre nem a munkajog, hanem a polgári jog rendelkezései az irányadók. Az ebből eredő igény érvényesítése — ha jogszabály másként nem rendelkezik — bírósági útra tartozik (Ptk. 7. §). Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor ezzel ellentétes megállapításra jutott, és az elsőfokú bíróság ítéletének érdemi felülvizsgálata helyett a pert hatáskör hiánya miatt megszüntette. [P. törv. 1. 20 301/1966. sz., BH 1966/11. sz. 5087.] 504